2013. október 28., hétfő

Konzervatív vagy liberális a kereszténység?

Sajnos sokan politikai vagy ideológiai lencsén keresztül képesek csak nézni a kereszténységet. Manapság általában a konzervatív és jobboldali kategóriákba szokás sorolni. Ám a kereszténység se nem konzervatív, se nem liberális, se nem baloldali, se nem jobboldali. A jobbos kategorizálást némileg indokolja, hogy a baloldali liberális eszmék manapság inkább ellenkeznek a kereszténységgel, mint a kortárs jobboldali eszmék. Ugyanakkor ez nem volt mindig így: amikor az egyház az újkori történelemben elsőként megszervezte a közoktatást és a közegészségügyet, amikor a rabszolgák felszabadításáért, és a feketék egyenjogúságáért küzdöttek a keresztények, akkor a baloldali és haladó kategóriák voltak jobban társíthatóak a kereszténységhez.

A kereszténység azért nem lehet se konzervatív se liberális, amiért az igazság maga sem lehet ezek egyike sem. Az igazság az, ami az igazság, és a kereszténység erre tart igényt. A kereszténység nem egy elmélet, hanem egy monumentális esemény a történelemben (Isten megtestesülése, kereszthalála és feltámadása), amit minden elmélet középpontjává kell tennünk, ha a valóságot meg akarjuk érteni. Nem az ideológiák ítélik meg a kereszténység értékét, hanem a kereszténység ítéli meg az ideológiák értékét, épp úgy ahogy a tudományban is az adatok igazolják az elméleteket és nem fordítva. 

Két kedvenc részlet, ami segíthet kiszabadulni a konzervatív-liberális kategóriák bilincséből:

Kennedy: Egyáltalán nem akarom kétségbe vonni a hited, de azt hiszem, az én hitem meglehetősen különbözik a tiédtől.
Lewis: Mire gondolsz?
Kennedy: Arra, hogy te vallási konzervatív vagy.Lewis: Az attól függ, mit jelent ez a címke. Mindig is azt gondoltam: a liberális és a konzervatív jelzőt nem azért használják az emberek, hogy segítse őket a gondolkodásban, hanem éppen ellenkezőleg – hogy ne kelljen gondolkodniuk. Kijelented, hogy konzervatívnak vagy liberálisnak tartod magad, azután eme két kategóriába bármit besorolhatsz, és ezzel életed végéig letudtad a gondolkodást.

Az Újszövetség egészen világosan utal arra, hogy milyennek kellene lennie a teljesen keresztény társadalomnak. Talán többet is mond, mint amennyit magunkévá tudunk tenni. Azt mondja, hogy nem lesznek majd lazsálók és élősdik: ha valaki nem dolgozik, ne is egyék. Mindenki saját maga dolgozzék, s ami még több: mindenki valami hasznosat, jót állítson elő. Nem kell, hogy ostoba luxuscikkeket gyártsanak és még butább hirdetésekkel próbáljanak rávenni minket, hogy ezeket megvásároljuk. S nem lesz sem hencegés, sem fennhéjázás, sem pózolás. Ebben az értelemben a keresztény társadalom az lenne, amit ma baloldalinak hívunk. Másrészt viszont mindig ragaszkodik az engedelmességhez – az engedelmességhez (és a tisztelet külső jeleihez) mindnyájunk részéről a megfelelően kinevezett tisztviselők, a gyermekek részéről a szülők és (attól tartok, ez nagyon népszerűtlen lesz) a feleségek részéről a férjek iránt.

A teljesen keresztény társadalom vidám társadalom lenne: csupa ének és öröm, helytelennek tekintve a gondot és az aggódást. Az udvariasság is a keresztény erényekhez tartozik, s végül az Újszövetség nagyon nem kedveli azt, aki ,,minden lében kanál''.

Ha létezne egy ilyen társadalom, és önök vagy én elmennénk megnézni, úgy gondolom, furcsa benyomással térnénk onnan vissza. Azt éreznénk, hogy gazdasági rendszere nagyon szocialista, s ebben az értelemben ,,haladó'', de azt is, hogy családi élete és erkölcsi, magatartási szabályzata meglehetősen elavult, talán még szertartásos és arisztokratikus is. Mindnyájan kedvelnénk ennek a berendezkedésnek egy-két részletét, de nagyon kevesen az egészet. S éppen ez az, amire az ember számít, ha a kereszténység a totális terv az emberiség számára.

Keresztény vagyokhttp://www.libri.hu/konyv/kereszteny-vagyok.html


1 megjegyzés:

G. Nagy László írta...

Szerintem tévedsz. A jézusi filozófiára épülő gazdaság totálisan kapitalista volna, a társadalomban pedig nyoma sem volna a tekintélyelvűségnek, sem családon belül, sem azon kívül.