2014. március 16., vasárnap

13 dolog a vágyról, amit érdemes mindig észbentartani

1. A vágyakozás elválaszthatatlan az örömtől. Aki nem vágyik semmire, annak semmi nem képes örömet okozni. Amikor azt mondjuk „Nem vágyom semmire!”, akkor általában azt értjük rajta, hogy mindenünk megvan, amire vágyunk – tehát ez nem a vágytalanság kifejeződése, hanem épp a megelégített vágyaké. A vágy: képesség az örömre.

2. A kereszténység nem vágyellenes. A vágyellenes vallás a buddhizmus: a buddhizmus a szenvedés okát a vágyak és a valóság közötti eltérésben látja (helyesen), és megoldásként a vágyakozás elfojtását javasolja (helytelenül). A kereszténység ellenben azt tartja, hogy Istentől kapjuk a vágyakozás képességét, és ha vágyaink tiszták, akkor természetes módon az örök boldogságra vezetnek.

3. A vágyainkról tehetünk is, meg nem is. Rövid távon, a spontán vágyainkról nem tehetünk, nem vagyunk felelősek értük, és nem tudjuk nagyon irányítani őket. Ám hosszabb távon, gyakorlással, képesek vagyunk rendezni a vágyainkat az objektív igazság, jóság és szépség szerint – ezért felelősek is vagyunk, Isten ez utóbbit kéri számon rajtunk.

4. Isten a vágyakozással (sőt: még a telhetetlenséggel is) az örökkévalóság, és végtelen boldogság első leckéit adja nekünk. Noha a telhetetlenségünk kezdetben nem ezekre irányul, titkos komponensként Isten ott van minden vágyunkban.
Nem igaz, hogy nagyon vágysz valamire, ha nincs bátorságod kockáztatni érte!
















5. Az igazi boldogság Istenben van. Vágyaink nem tehetnek mást, mint hogy felé gravitálnak.

6. Ha valaki tényleg a legszebbre és a legtöbbre vágyik, ami csak kihozható az emberi életből, akkor az óhatatlanul szent lesz: Isten szerelmese, és Jézus tanítványa.

7. Aki túl sok nőt, gazdagságot vagy hatalmat hajszol, az igazából kevesebb gyönyörre, jóra, és dicsőségre fizet be, mint amennyit Isten neki szánt.

8. Valamit tanulhatunk az drog-, szex- és alkoholfüggőktől: a szenvedélyt, amivel hajtják azt, amire szükségük van!

9. Az átlag kereszténynek nem az a baja, hogy vágyai túl erősek, és eltérítik Istentől. Az átlag keresztény baja az, hogy semmire nem vágyik eléggé.

10. „Vágyad: imádság… Ha nem akarsz megszűnni imádkozni, nem szűnj meg vágyakozni sem. Állhatatos a vágyakozásod? Akkor imádságod hangos kiáltása is az.” Szent Ágoston

11. Képzeld el, hogy imád olyan intenzív, mint ha először volnál szerelmes, + mintha Isten volna az a falat kenyér és az a korty víz, amelyek visszahozhatnak az halál torkából. 

12. Akik megtanulnak Istenre vágyni, vele lesznek örökre. Akik nem tanulnak meg Istenre vágyni, azok számára nem létezhet mennyország, hiszen Istenen kívül semmi sem létezik, ami elég nagy az örök boldogsághoz.  

13. C. S. Lewis a tökéletes és megrendíthetetlen boldogság utáni vágyakozásunkból levezeti Isten létezését. „Ha van egy természetes és általános vágyunk, amit semmi nem elégíthet ki ebben a világban, az nem azt jelenti, hogy az univerzum egy átverés, hanem sokkal inkább azt sejteti, hogy egy másik világ az igazi otthonunk."

Nincsenek megjegyzések: