2014. augusztus 23., szombat

Ha Isten tudja a jövőt, hol a szabad akaratunk?

Az érv: ha Isten tudja a jövőt, akkor nem vagyunk szabadok, hogy mást tegyünk a jövőben (mint amit ő tud), vagyis logikai ellentmondás van a Mindentudó és az emberi szabad akarat között, tehát Isten vagy nem létezik, vagy nincs szabad akaratunk.

Az érv jelentősége: Az érv kiinduló pontja az, hogy szabad akaratunk van, hiszen tapasztaljuk a mindennapokban, és ebből kifolyólag az érvet használó azt igyekszik kimutatni, hogy egy  mindentudó Isten létezése képtelenség. Ha pedig Isten nem mindentudó, akkor a kereszténység maga is képtelenség.

Félreértés: Nem, nincs logikai akadálya annak, hogy szabad akaratunk legyen és Isten mégis ismerje az összes jövőbéli döntésünket, mint ahogy azt a keresztények tartják. A félreértés abban áll, hogy a hit ellen érvelők a Mindentudót hallgatólagosan megteszik minden okozójának is (mintha Isten okozná a mi döntéseinket is), holott a keresztény teológia (leszámítva eretnekeket) soha nem tanította azt, hogy Isten okozza a mi döntéseinket, csak azt hogy ismeri őket. Vagyis a fenti okoskodással a kereszténységnek csak egy karikatúra változatát lehet cáfolni.

Különbség tudni és okozni között: Például egy gyermekét jól ismerő szülő aránylag biztosan meg tudja mondani a gyermeke miként dönt majd bizonyos helyzetekben, noha nem a szülő fogja okozni gyermeke döntéseit. Ebben a személyes ismereten alapuló tudásban mégsem látunk semmi boszorkányságot és nem feltételezzük, hogy a gyereknek nincs vagy csak korlátozott szabad akarata van. Persze egy szülő tévedhet is és az előrejelzései minden esetben korlátosak. Mivel azonban Isten tökéletesen ismeri az általa teremtett világot, ezért a Mindentudó pontosan és részletesen tud mindent a jövőben is (anélkül, hogy szükségszerűen az okozó is ő legyen).
 
Istené az örök jelen: Egy másik (szerintem jobb) módja az érv cáfolatának az, hogyha Isten mindentudását az időfelettiségéből vezetjük le. Ha Isten az időnek is ura (ő teremtette az időt is), akkor neki nincs múltja és nincs jövője, ő neki minden időbeli pillanat egyszerre van jelen. Vagyis ő nem is annyira előre látja, hanem egyszerűen látja (akár csak a jelent) mindazt, ami nekem a multamban vagy akár a jövőmben van. A jelenben sosem feltételezzük, hogy összeférhetetlenség van Isten tudása és a mi szabad döntéseink között, hanem egyszererre feltéltelezzük mindkettől. Nos Istennek az én jövőm, már jelen, ezért tudja mit fogok tenni (a jövőidő csak emberi nézőpontunkból indokolt), ám ez a tudás nem befolyásolja az én jövőbéli szabadságomat, ahogyan a jelenbélit sem. Én nem azért fogok valahogy dönteni, mert Isten előre tudta (és okozta) a döntésemet, hanem Isten azt a döntést ismeri, amit én majd csak a jövőben hozok meg szabadon.
 
Az igazság: Mindez nem bizonyítja a keresztény világkép igazságát, csak visszautasít egy ellenérvet. Nem igazoltuk se azt, hogy szabad akaratunk van, se azt, hogy Isten minentudó, de bemutattuk hogy e két feltevés nem áll ellentétben egymással, és hogy félreértéssen alapszik az az érv, ami logikai inkoherenciával vádolja a kereszténységet ezen a ponton.

2014. augusztus 14., csütörtök

Mária (testbeni) mennybevétele - néhány tudnivaló

Dolgok, amiket sokszor a keresztények sem tudnak:
  1. Az örök életünket testben fogjuk élni. Átlelkesült vagy megdicsőült testnek nevezi a teológia, de testünk lesz mindenesetre. A testünk támad fel az utolsó napon. Jézus a prototípus/az elsőszülött a halottak között.
  2. Jézus testestül ment fel a mennybe, Jézusnak ma is emberi teste van.
  3. A kereszténység nem egy "lelki" vallás a szó modern értelmében (értsd: lélek<->test).
  4. A szentek (köztük remélhetőleg mi is) a mennyországban csak Krisztus második eljöveteléig nélkülözik a testüket.
A katolikus tanítás:
  1. Máriát Isten kivételes módon a mennybe vette testestül-lelkestül.
  2. Ez az Egyház dogmái közül a legfiatalabb: 1950-ben XII. Piusz pápa nyilvánította ki.
  3. Ünnepe augusztus 15.-e a 6. századtól kezdve.
A protestáns kritika:
  1. Dogma, ráadásul XX. századi dogma: Az Egyház dogmái eleve gyanúsak, de ez egy modern(!) toldalék a hithez. Az ősegyház ezt biztosan nem hitte. Utólag nem lehet kitalálni ilyesmit.  
  2. Miért tenne Isten ilyesmit bárkivel is???
  3. Mária nem különleges: Mária szülte Jézust, szűzen, tehát csodák történtek Máriával, de ő nem különb bármelyik kereszténynél, aki szereti Jézust.
  4. Nincs benne a Bibliában: Sola Scriptura, csak az lehet a keresztények biztos hite, ami bibliai.
A dogma hihetővé tétele:
  1. Nincs a Bibliában? Nos a sola scriptura elve sincs a Bibliában, sőt a Szentháromság sincs megnevezve mégis hiszik a protestánsok is. Az igazság az, hogy a kereszténység első 1500 évében senki nem hallott a sola scripturáról, ez Luther (hamis) dogmája -> vagyis vannak a keresztény hitnek olyan legitim elemei is, amikről nem a Biblián keresztül bizonyosodunk meg.
  2. Isten az égberagadott embereket az Ószövetségben is: Énók és Illés például (Ter 5,24; Zsid 11,5; 2Kir 2,1; 2Kir 2,11-12; 1Mak 2,58) -> Tehát a dolog önmagában (bibliai alapon) sem hihetetlen.
  3. Mária nagyon különleges: a) Az angyal Máriának új nevet ad, "Kegyelemmel Teljes", vagyis Mária mentes az eredeti bűntől. b) Jézus következetesen "asszonynak" nevezi, a Teremtés Könyvének asszonyának, akiről Isten ígérete szólt. 3) Mária az új szövetség frigyládája. És 4) Mária az új Éva, és a Jelenések könyvének napba öltözött asszonya is. -> Mária alakja csak úgy roskadozik a jelentőségteljességtől.
  4. Dogma: a szóról manapság a vakhitre asszociálunk - helytelenül. Dogma annyit tesz, mint olyan tétel, amit mindenki beláthat, kétségtelenül igaznak találhat. Alapigazság: vitán felül álló kérdés. Ennyit jelent a dogma szó helyesen értve, és ebben az értelemben mondhatja Chesterton azt, hogy csupán kétféle ember létezik: az olyan, aki tudja, hogy dogmákat követ, és az olyan, aki nem... A protestánsoknak is megvannak a dogmáik (pl. sola scriptura), és a szkeptikus szabadgondolkodóknak is (pl. az, hogy a hit a tudás ellentéte) -> így aztán semmitmondó, ha az Egyházat azért támadják, mert dogmatikus a hite - mivel minden hit/világnézet/filozófia/és rendszer az...
  5. Új dogma a XX. századból: de az Egyház  ősi hite is ez volt. Az első írásos bizonyíték erre a 4. századból van (egy évtizeddel korábbról, mint az Újszövetség ma ismert kánonja!!!). A mennybevétel ünnepe a 6. századtól Augusztus 15-én van (a keleti egyházban). Ezzel kapcsolatos ábrázolások a 7. századtól maradtak fent. A 10. századtól ismerjük ezt az ünnepet az univerzális (=katolikus) egyház gyakorlatában. -> A dogma kijelentése lehet új, ám a tartalma ősi, akárcsak az összes többi katolikus dogmáé.   
A katolikus hit igazolása:
  1. Hagyomány: nincs más hagyomány Mária halálával kapcsolatban, csak a mennybevétel. Jézus "testvéreiről" például több hagyomány is volt (ezek is azt igazolják, hogy nem volt vérszerinti testvére), de a mennybevétel megkérdőjelezetlen. Luther sem kérdőjelezte meg... 
  2. Csodájára jártak volna: az Egyház a legősibb időktől kezdve számon tartotta a szentek és vértanúk relikviáit. A legfontosabb szent esetében viszont nincs holttest, pedig volt aki kereste, és ami legenda/feljegyzés csak létezik, mind a menybevételről szól.
  3. A szeplőtlen fogantatásból levezethető: A szeplőtlen fogantatás=Mária mentes az eredendő bűntől. Ez egy másik katolikus dogma, ami ha igaz, akkor logikus, hogy Mária lévén mentes az eredendő bűntől, mentesült annak következményétől is, a testi enyészettől. De miért hinnénk el ezt a másik dogmát Mária bűntelenségéről? Egy nem elégséges, de mindenképpen provokatív indok az például, hogy ezt még Luther is hitte a Rómával való szakítása után is, méghozzá épp a "Kegyelemmel teljes" miatt, vagyis bibliainak gondolta a szeplőtlen fogantatást. 
A dogma üzenete:
  1. Máriával kapcsolatos hitigazság, ami önmagában fontos - már ha az igazság fontos :)
  2. A testbeni feltámadásunk dicsőségére irányítja a figyelmet. 
  3. Mária tiszteletére lelkesít minket, aki első a szentek és legnagyobb a közbenjárók között, az Egyház anyja ő és a mennyek királynéja.
  4. Isten különleges, meleg, figyelmes és kivételes (nem kalkulálható) szeretetének a bizonysága - Isten mindannyiunkat máshogy szeret.

2014. augusztus 2., szombat

Új szövetség: nem az, aminek gondolod...

Az új szövetséget manapság mindenki a Biblia második, rövidebbik, Jézussal kezdődő részével azonosítja: 27 könyv, az evangéliumok, az ap.csel., a levelek, és a jelenések könyve.

Új szövetség = egy dokumentum gondoljuk - TÉVESEN.

Az új szövestég ugyanis nem a Biblia második részét jelenti, noha később ezt a jelentést is felvette - de nem ez az elsődleges.

Ki szerint?  Jézus és Szent Pál szerint.

Jézus egyetlen egyszer használja az új szövetség fogalmat (Luk 22.20) az emeleti teremben kehellyel a kezében, amikor megalapítja az Oltáriszentséget, ezzel beteljesítvén az ószövetségi pászka áldozatot. Az Eucharisztia az, amit Jézus az új szövetségnek nevez.

Azonban valki már azelőtt is használta az új szövetség fogalmat, hogy Lukács egyáltalán megírta volna az evangéliumát.

Szent Pál a korintusi levelében (1 Kor 11.25) az új szövetségről ír, és ezzel nem az általa éppen írt dokumentumra utal, sőt a még megírásra váró evangéliumokra sem. Amiről Pál beszél az az, amit Jézus csinált az emeleti szobában, és amiről nekünk azt parancsolta, hogy mi is csináljuk. De mit? Jézus mint csinált? Az Eucharisztiát. És az Eucharisztia az maga új szövetség.

Ezért abszurd a protestáns nézet, hogy a kereszténység lehet teljes az Oltáriszentség nélkül is. Sola scriptura: mondják... Pedig elég lenne a Bibliára elfogulatlanul tekinteniük (a protestáns hagyományaik nélkül), és megláthatnák, hogy:

Az új szövetség elsősorban egy szentség, és nem a Biblia egy része - a Biblia szerint.