2014. december 23., kedd

A karácsony lényege: "hogy mi istenekké váljunk"

A jászol sok ember szívében üres, vagy legfeljebb aranyos, kedves gondolatokkal van teli. Semmi természetfeletti, semmi komolyan vehető, semmi, amiről felnőtteknek beszélni érdemes. Csupán könnyed nosztalgia, családi hagyomány, a szülőfalu téli látképe feldereng, illatok, esti fények... Dajkamese egyszóval, amit a gyerekeinknek szívesen továbbadnánk: ez a nem keresztények karácsonya. Szép, de nem keresztény. 
 
A keresztény karácsony, vagyis amilyen a karácsony valójában, az valami sokkal nagyszerűbb, sokkal fantasztikusabb, sokkal elképzelhetetlenebb... A karácsony, vagyis a megtestesülés igazi jelentősége olyan nagy, hogy szükségképpen zavarba jövünk, és elmismásoljuk, a keresztények sem igen beszélnek róla, kifelejtik az örömhírből.
 
Isten emberré lett... - igen, de ez csak a történet egyik (a könnyebben megemészthető) fele.
 
"Ő azért lett emberré, hogy mi istenekké váljunk." - ez a történet másik, még sokkal hihetetlenebb és a keresztények által is agyonhallgatott része. Akármit is jelentsen az, hogy mi istenekké leszünk, biztos, hogy valami olyan valóságra utal, ami meghaladja minden természetes elképzelésünket a boldogságról, az élettel telítettségről, és a dicsőségről. A keresztények nem dobálódzhatnak a "isten" és az "isteni" fogalmakkal, és mégis a megtestesülés jelentőségét számunkra, ez fejezi ki leghívebben.
 
Sokan, akik elfogadják az Isten megtestesülését, mégis kételkedve hallgatják az ember megistenülésével kapcsolatos tanítást, pedig ez az örömhír teljessége, ez a karácsony lényege!
 
A KATOLIKUS EGYHÁZ  KATEKIZMUSA:  
460 Az Ige testté lett, hogy bennünket az "isteni természet részeseivé tegyen" (2Pt 1,4): "Isten Igéje azért ember, és aki Isten Fia, azért lett az ember fiává, hogy az ember Isten Igéjével egyesülve és a gyermekké fogadást fölfogva Isten fiává legyen". [83] "Ő azért lett emberré, hogy mi istenekké váljunk." [84] "Isten egyszülött Fia, mert istenségének részesévé akart tenni minket, magára vette természetünket, hogy emberré lévén az embereket istenekké tegye." [85]  
 

2014. december 21., vasárnap

Emberek! Sem az édes iga, sem a kereszt nem kell?

Egy korábbi poszt az „úton levők szentségéről” sok kérdést/kommentet vetett fel, és ezeknek volt egy érdekes tanulsága azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy most akkor Isten szigorú-e vagy inkább jó fej/engedékeny.

A korábbi tapasztalatom az volt, hogy a többség egyszerűen csak Isten jó fejségére koncentrál, és figyelmen kívül hagyja Isten szigorát, feltételeit, követelményeit, vagy úgy általánosságban a parancsait, vagyis a többség Istent egy engedékeny és szenilis nagypapának képzeli. Ám rájöttem, hogy ez sem egészen igaz J.
A kérdés komplexitása a Bibliából a következő Jézusi szavakkal mutatható be:
Jézus: „az én igám könnyű és az én terhem édes”. Ugyanaz a Jézus: „Aki nem veszi fel keresztjét és nem követ engem, nem lehet a tanítványom”, és „jobb néked félszemmel bemenned az életre, hogynem két szemmel vettetned a gyehenna tüzére”.

Na, most akkor, hogy is van ez? Isten jó fej, engedékeny, vagy szigorúan ítélő igazságos bíró, akinek igenis vannak elvárásai?
Egyrészt meg kell állapítanunk, hogy a liberális „édes Jézus” vagy a "szenilis nagypapa" istenkép nem fedi a kinyilatkoztatás összetettségét.
Másrészt értelmet kell adnunk Jézus idézett és talán ellentmondásosnak tűnő szavainak: meg kell formálnunk magunkban annak a Jézus Krisztusnak a képét, aki egyszerre jó fej és elfogadó, miközben szigorúan ítélő igazságos bíró is.
Én ezt az említett posztban egy 10 gyerekes anyuka és egy pedofil példájával szemléltettem:

„Egy pedofil szenvedélybeteg gyónhat érvényesen és utána áldozhat, ha valóban megveti bűnét és eltökélten küzd ellene, de a saját hibából történt vasárnapi misemulasztást, vagy mondjuk a fogamzásgátlást bánni nem hajlandó 10 gyerekes anyuka se nem gyónhat érvényesen, se nem áldozhat.”

A reagálók többsége csak annyit értett meg a dologból, hogy én elítélem a 10 gyerekes anyukát, pedig Jézus őt biztosan nem ítélné el. Ellenben a bocsánatot nyert pedofil többnyire, szegényke, észrevétlen maradt, vagy kevesebb esetben ugyan, de volt olyan vélemény is, hogy egy pedofil nem érdemli meg a bocsánatot.

Ebből az látszik, hogy egyfelől az emberek nem fogadják el Jézus kemény és kényelmetlen tanítását a kereszttel, lemondásokkal (különösen a szexualitásra vonatkozó tanításokkal), és az Egyház kötő-oldó hatalmával kapcsolatban (hogy ti. az Egyház lelkiismeretében megkötheti Isten népét pl. a vasárnapi misejárásra).  Azt gondolják: „A 10 gyerekes anyukának biztos elnézi az Isten…” - de milyen alapon?

Másfelől viszont az embereknek nem kell Jézus teljesen szélsőséges és minden emberi ízlésen túl bőséges megbocsájtása sem. Azt gondolják: „A pedofil rohadjon meg, és reméljük, Isten sem bocsát meg neki…” - pedig ez az EVANGÉLIUM, és nem más!

Így a mai ember Isten irgalmával kapcsolatban két ellentétes tévedésre is képes egyszerre. Szomorú, de így van: Az embereknek sem az édes iga, sem a kereszt nem kell.
Jézus a botránykő, akit az építők elvetettek kétezer éve is, és ma is.

2014. december 13., szombat

Körmönfont eretnekség: leválasztani a teológiát a hívők életéről

Eme fordítás egy kedves barátom hozzájárulása a bloghoz:

Megkísérelni szétválasztani a tanítást és a pasztorális gyakorlatot “körmönfont eretnekség” Gerhard Müller bíboros, a Hittani Kongregáció prefektusa szerint.

Müller a Nemzetközi Teológiai Bizottság legutóbbi találkozóján beszélt erről. Ahogy fogalmazott: “Minden szétválasztási kísérlet ‘elmélet’ és ‘gyakorlat’ között körmönfont krisztológiai eretnekség.” A bíboros szerint minden ilyen szétválasztás “csak az Atya testté lett örök Igéjének misztériumában történő felosztás eredménye lehet”.

Müller szavait korábban a Vatikán saját lapja, a L’Osservatore Romano közölte.

A kereszténység mindig azt hirdette, hogy “Isten ismerete” az ember “végső céljának és az ember megváltására” rendeltetett - mondta Müller a XIX. században tartott Első Vatikáni Zsinatot idézve. Sohasem lehet “különbség vagy ellentmondás a hit elméleti megértése és a hit gyakorlati vagy pasztorális megélése között”. Ezért valamennyi “hiteles teológia” az “elméletből” nő ki, és összhangban is marad vele.

“Úgy is mondhatnánk, hogy a teológiai gondolkodás egésze, és valamennyi tudományos vizsgálódásunk mindig mély pasztorális vonatkozással bírnak. Mind a dogmatikus, a morális, és a valamennyi más teológiai ágazatnak is mindig megvan a pasztorális dimenziója” - mondta Müller.

A keresztény hit “nem irracionális” - mondta. A teológia “a hit ésszerű megvitatásával, a hit belső igazságainak összhangját és következetességét tárja fel, ami a Szentháromságos Egy Isten kinyilatkoztatásának szilárd alapjából fakad”. A teológia “nem egyszerűen spekuláció, vagy a hívők életéről leválasztható elmélet”.

A Vatikán Hittani Kongregációjának (amely, a pápa fennhatósága alatt működve, az Egyház legmagasabb tanítói hivatala) prefektusaként, Müller bíboros a Walter Kasper bíboros és a német katolikus püspökök javaslatának egyik legnagyobb ellenzője. Az októberben tartott rendkívüli püspöki szinódus egyik témáját is képező javaslat szerint az Egyház pasztorális gyakorlatának megváltoztatására lenne szükség (a tanítás megváltoztatása nélkül), hogy a polgári úton második házasságot kötött elváltak életvitelbeli változtatások nélkül is részesülhessenek szentáldozásban. A pasztorális gyakorlat megváltoztatásának e gondolata éles ellentétben áll a katolikus egyház tanításával, mely szerint a házasság életre szólóan felbonthatatlan kötelék, amely köteléket semmilyen válási procedúra nem szüntethet meg, kizárva ezzel az újraházasodás lehetőségét. A tanítás szerint a polgári eljárásban újraházasodott elváltak folyamatosan fennálló, szükséges mértékű bűnbánat nélküli házasságtörés állapotában élnek, amely súlyos bűnként kizárja a szentáldozásban, vagy más szentség felvételében való részvétel lehetőségét.

(Forrás és további részletek: LifeSite News, https://www.lifesitenews.com/news/attempt-to-divide-doctrine-and-pastoral-practice-is-a-subtle-heresy-vatican)
 

2014. december 11., csütörtök

Jézus feltámadásának bizonyítása (Székely János püspök)


video

VÁZLAT:
3 történeti tény:

A tanítványok személy szerint nem várták a feltámadást. Nem lelkesedésükben találják ki a dolgot, épp ellenkezőleg: a keresztre feszítés után csalódtak, és reménytelenek, menekülnek a városból, vissza a régi életükbe.

Se a tanítványoknak se a korabéli zsidóknak nem volt benne a képzeletvilágában a (világ vége előtti) feltámadás.  Szavuk sem volt erre. Nem arról van tehát szó, hogy más eseményeket a vallási képzeletviláguk szerint feltámadásként értelmeznek, épp ellenkezőleg: találkoznak a feltámadás tényével, amely gyökerestül átformálja az addigi világképüket. Mindent újra kellett gondolniuk: az Istenről alkotott képüket, új szavakat kellett kitalálniuk korábban nem elgondolt dolgok leírására.

Néhány héttel később a megrettent apostolok ismét Jeruzsálemben vannak, az életveszélyes városban, és hirdetik, hogy Jézus él, ők találkoztak vele, ő Úr (isteni rang), az Atya jobbján ül és újra eljön ítélni élőket és holtakat. Az apostolok élete átalakul, másból sem áll, mint a feltámadás hirdetéséről, közülük mind, egy kivételével az életét adja a hitéért: vagyis, néhány héttel a tragikus események után elhangzik a húsvéti prédikáció, az örömhír, hogy Jézus él.

Következtetés:

Az örömhír és a kereszthalál között kellett valaminek történni, ami megmagyarázza ezt az átalakulást. Ez a feltámadás. (Mivel minden más magyarázat abszurditásba torkollik).

(Természetesen ha a csodák lehetőségét eleve kizárjuk, akkor a feltámadás nem jöhet szóba, de mivel Isten létezik, csodák is lehetségesek, ezért Jézus feltámadása nem képtelenség.)

Jézus istenségének bizonyítása bővebben itt:
http://katolikusvalasz.blogspot.de/2013/11/jezus-orult-hazug-vagy-isten.html 
  

Hogyan tovább?
Ha tetszett ez az írás, oszd meg, és vitasd meg barátaiddal!

Ha kérdésed vagy felvetésed van bármilyen hitbéli, hitvédelmi, filozófiai vagy erkölcsi kérdésben, tedd fel nekem a jobboldalon található menüben! Hátha tudom a katolikus választ!  

2014. december 5., péntek

A Mikulás megveri az eretnekeket?

A Mikulásról kicsit másképp... Van egy igaz történet, ókori iratok és ikonok által is rögzített, miszerint Miklós püspök arcon ütötte az eretnek Ariust az Első Niceai Zsinaton (325), és tettét utólag maga Jézus hagyta jóvá.

Eretnek: csúnya szó, nem kéne használni?

Az "eretnek" kategória ma is hivatalos jogi kifejezése az Egyháznak, és azokra alkalmazható, akik tudatosan, nyilvánosan és kitartóan valamelyik dogma/hittétel ellen foglalnak állást. Nyilván nem érdemes mindenkit leeretnekezni, akiről azt gondoljuk, hogy nem ért egyet velünk, de kellő körültekintéssel a fogalom alkalmazható és hasznos.

Az "eretnekség" kategória pedig egy-egy gondolatra vonatkozik, anélkül, hogy az azt tartó személy feltétlenül eretnek lenne. Ezzel is érdemes csínján bánni, mert az emberek azt fogják gondolni, hogy leeretnekezed őket, amikor te a gondolataikról beszélsz.

A múlt eretnekei, akik ekként vonultak be a történelembe: a leghíresebb közülük Arius. Bevallom nem lepődnék meg, ha valaki az "eretnek" szót vele kapcsolatban is sértőnek érezné, de ezzel már tényleg nem lehet, mit kezdeni... szóval marad így: Arius eretnek volt, mert megrögzötten eretnekséget prédikált és agitált; és az ajándékozó kedvű, jóságos Szent Miklós behúzott neki.

Arius eretneksége: Jézus, a Fiúisten istenségét tagadta azáltal, hogy az örökkévalóságát tagadta. "Volt egy idő, amikor a Fiú nem volt...". Jézust Isten legdicsőségesebb teremtményének tartotta és sok hívőt, papot és püspököt is félrevezetett. Természetesen politikai indítékai is voltak a követőinek. (Az akkori helyzet annyiban hasonlítható a maihoz, hogy ma például sokan a szexuális forradalom szekuláris agendáját (szabad szex, fogamzásgátlás, válás, egyneműek kapcsolata stb...) próbálják meg belopni az Egyházba és katolizálni).

St Nicholas Icon 2A Niceai Zsinaton:  melynek fő témája az arianizmus megvitatása volt (hogy Jézus Isten-e) ott volt Miklós püspök is az ortodox (igazhitű) oldalon. Amikor Arius épp az álláspontját taglalta, Miklós elvesztette a türelmét az eretnekségek hallatán, és (állítólag először szóban figyelmeztette, de aztán) arcul ütötte. Konstantin császár és a többi püspökök megriadtak az erőszak láttán és megfosztották Miklóst a püspöki jelvényeitől, a saját Biblia példányától és a palliumtól, majd zárkába csukták.

Ha a sztorinak itt lenne vége, aligha várnák ma a gyerekek a Mikulást, mert Miklós nem maradt volna meg példaként az emlékezetben.

Jézus és Mária: Hanem Jézus és Mária megjelentek a bunyózás miatt bezárt szentnek, és Jézus megkérdezte, miért van bezárva. Miklós azt válaszolta: "Mert szeretlek én Uram és Istenem".  Jézus és anyja erre visszaadták neki a palliumot és a Bibliát. A császár ennek hallatán visszahelyezte Miklóst, és a szent aláírása ott van az arianizmust elítélő niceai záródokumentumokon.

Ha holnap a gyerekek csokit és mogyorót kapnak a Mikulástól, vagy ha vasárnap a hiszekegyben kimondjuk azokat a szavakat „Isten az Istentől, világosság a világosságtól…”, amelyben minden keresztény hisz (nem csak a katolikusok), akkor adjuk hálát a heves vérmérsékletű püspöknek!

 

2014. december 2., kedd

Ferenc pápa a mennyországról és az Egyházról

Egyik múlt heti katekézisében Ferenc pápa arról beszélt, hogy az Egyház célja nem más, mint a mennyország.
Az Egyház a mennyország magja és kezdete, mondta, még ha ez nem is nyilvánvaló itt a földön, de majd az lesz, amikor eljön az idő.
Krisztus másodszorra is el fog jönni, az Univerzum átalakul, Isten új eget és új földet teremt és mindent betölt a létezés, az igazság és a szépség teljességével, az embereket pedig túlcsorduló boldogság várja Istenben.
Ez az Egyház valódi célja, ti. hogy elvezesse az embereket a mennyországba, emlékeztet beszédével a pápa, és az Egyház se nem öncél, se nem eszköz földi célok elérésére.
A Szentatya a szentek közösségéről is megemlékezet, az üdvözültek dicsőséges egyházának és a földön élők zarándok egyházának a közösségéről, az előbbi közbenjár és vezeti az utóbbit a mennyei haza felé.
A tisztítótűzről is szólt a pápa, ugyanis a földön élő Egyház feladata, hogy imádkozzon azokért, akik a purgatóriumban már csak arra várnak, hogy belépjenek az örök boldogságba
A pápa megjegyezte, az igazi különbség nem a megholtak és az élők között van, hanem azok között, akik Krisztusban vannak, és azok között, akik nincsenek őbenne, ugyanis Krisztus a végső boldogság titka.
A pápa végül Mária közbenjárását kérte, hogy segítsen nekünk jellé válni a testvéreink számára.
http://www.ncregister.com/daily-news/courage-film-stirs-dialogue-offers-new-direction-for-outreach/