2015. szeptember 11., péntek

APOLOGETIKA: ÉVKÖZI 24. VASÁRNAP

A vasárnapi olvasmányok négy hitvédelmi gondolatot juttatnak az eszembe:

 
1)      „Sola Fide” cáfolva.

A „Sola Scriptura” (csak a Biblia) mellett a reformáció másik nagy tévedése a „Sola Fide” (csak a hit). Hogy a hit volna az üdvösséghez az egyetlen követelmény, több helyen is a Bibliában cáfolva van, például a mostani szentleckében. „Mit használ, testvéreim, ha valaki azt mondja, hogy hite van, de tettei nincsenek?” – írja Jakab apostol a levelében. Nem csoda, hogy Luther, ha tehette volna, száműzte volna az Újszövetségből a Jakab levelet. A teljes (azaz katolikus) hit ezzel ellentétben nem kizárólagosan értelmezi a Biblia kijelentéseit arra vonatkozóan, hogy a hit által üdvözülünk, hanem összehangolja más szakaszokkal, amelyekből az derül ki, hogy tettek is kellenek az üdvösséghez. Ilyen például a Jakab levél, vagy Jézus felhívása arra, hogy az Atya akaratát cselekedjék, akik szeretik őt, vagy az ítélet példázata azokról, akik adnak, vagy nem adnak inni és enni rászorulóknak, vagy börtönben meglátogatják, vagy nem látogatják meg őket.
Végső soron mind a hit, mind a cselekedetek Isten kegyelméből születnek meg bennünk (vagyis nem magunkat üdvözítjük se hit se cselekedetek által), ezért ha már valamilyen „Sola”-hoz (csak-hoz) ragaszkodunk, akkor az a „Sola gracia”, vagyis: csak a kegyelem elég az üdvösséghez. Mindenesetre, ha valaki nem termi a kegyelem és a hit gyümölcseit az életében (és ezek nem feltétlenül látványos nagy tettek, hanem az elején lehetnek apró küzdelmek a mindennapi bűnök ellen is), akkor hiába érzi az illető a hitet a szívében, a megtérése még hátra van.


2)      Az együgyű „édes Jézus” cáfolva.

Sajnos elterjedt egy karikatúra Jézus kép; ez a karikatúra nem más, mint a mindig édes és cuki Jézus alakja, aki folyton kellemes és hívogató, aki sosem kemény és sosem követel. Természetesen a Biblia Jézusa összetett és épp annyira kemény is és követel is, amennyire az igazi szeretet kemény és követel, ha fontos és veszélyes dolgokról van szó: ha azok örökélete forog kockán, akiket szeret (Péteré, a tiéd, az enyém). Ezzel a keményen dorgáló, magát nyersen kinyilatkoztató és követelményeket támasztó Jézussal találkozunk az evangéliumban. Jézus maga a „gyöngédség és az őserő” is egyben, ahogy a messiást váró ádventi dal is nevezi őt, és a vasárnapi evangéliumban az erős és ellentmondást nem tűrő arcát mutatja meg a Szeretet.

 
3)      Isten azt várja, hogy a megváltás dimenzióiban gondolkodj.

Ezt várta Pétertől is. A keresztény cél elsősorban mindig az, hogy a megváltás művét szolgáljuk, hogy a saját és mások lelkét megmentsük az örök életre a bűntől és a pokoltól. Nem elsősorban a szegénységtől, nem a betegségtől, nem a magánytól, nem a kellemetlenségektől, még csak nem is fizikai haláltól, hanem elsősorban a bűntől kell megmenekülnünk, mert az az örök halál elővétele. Ez Jézus munkája: ő a bűntől váltott meg, hogy örök életünk lehessen. Ezt az alaptényt, melyet ma a keresztények oly szemérmesen agyonhallgatnak, a háztetőkről kéne hirdetni a kultúr-kereszténység és a politikai kereszténység ellen, melyek mindig alsóbbrendű szempontok alapján zárójelbe teszik a kereszténység lényegét. Az elsődleges keresztény feladat teljesítése önmagában megold sok másodlagos problémát, de amit nem, azt sem szabad szembeállítani vele és a másodlagos dolgokat előnyben részesíteni az elsődleges feladattal, mert az a Sátán munkája.


4)      A pápaság szerény elhallgatása Péter részéről.

Ez az evangéliumi történet a pápaság megalapításának is története. Jézus Fülöp Cézáreájában nevezi Pétert Kősziklának, melyre az Egyházát építi. Mindezt Máté evangéliumában találjuk meg bővebben kifejtve. Márknál azért nem szerepel, mert ő Péter elbeszélése szerint jegyezte fel a történteket, és Péter elhallgathatta a különleges megtiszteltetést és feladatot, amit Jézustól kapott. Ellenben az Üdvözítő dorgáló szavait az apostolherceg nem hallgatta el.


A kommentált vasárnapi olvasmányok:



Mit használ, testvéreim, ha valaki azt mondja, hogy hite van, de tettei nincsenek? Vajon a hit üdvözítheti-e őt? Ha pedig egy testvér vagy nővér ruhátlan és szükséget szenved a mindennapi élelemben, valaki pedig közületek azt mondja neki: ,,Menj békében, melegedjél és lakjál jól!’’ -- de nem adjátok meg neki, amire a testnek szüksége van, mit fog ez használni? Így a hit is, ha tettei nincsenek, halott önmagában. De azt mondja valaki: ,,Neked hited van, nekem pedig tetteim vannak.’’ Mutasd meg nekem hitedet tettek nélkül, és én megmutatom neked a tettekből a hitemet.


Jézus ezután elment tanítványaival Fülöp Cézáreájának falvaiba. Az úton megkérdezte tanítványait: ,,Kinek tartanak engem az emberek?’’ Ők azt felelték neki: ,,Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, mások pedig egynek a próféták közül.’’ Erre megkérdezte őket: ,,És ti kinek tartotok engem?’’ Péter felelt neki: ,,Te vagy a Krisztus.’’ Ő ekkor a lelkükre kötötte, hogy ezt senkinek se mondják el róla. Ezután elkezdte őket tanítani arra, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie. El kell, hogy vessék a vének, a főpapok és az írástudók, meg kell, hogy öljék, és három nap múlva föl kell támadnia. Egész nyíltan mondta el nekik ezt a dolgot. Ekkor Péter félrehívta őt és kezdte lebeszélni. De ő megfordult, a tanítványaira tekintett, és megdorgálta Pétert ezekkel a szavakkal: ,,Távozz előlem, Sátán! Mert nem az Isten dolgaival törődsz, hanem az emberekével.’’ Azután magához hívta a tömeget a tanítványaival együtt, és azt mondta nekik: ,,Aki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl keresztjét és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt.

Nincsenek megjegyzések: