ÉRTESÍTÉS:

Oldalunk elköltözött! Új lapunkat tekintsd meg a katolikusválasz.blog.hu címen!

2015. október 17., szombat

ÉVKÖZI 29. VASÁRNAP: Több beszédet az igazságról, kevesebbet a szeretetről (a szeretetet cselekedetek dolga)

Zs 32
Örvendezzetek igazak, az Úrban, igaz emberekhez illik a dicséret! … Az igazságot és a törvényt szereti; Az Úr irgalma betölti a földet. … Felforgatja az Úr a nemzetek szándékait, elveti a népek gondolatait. De megmarad az Úr terve mindörökre, szíve szándéka nemzedékről nemzedékre. … Valóban, benne örvend a szívünk, és szent nevében reménykedünk. Legyen, Uram, irgalmad rajtunk, amint benned bizakodunk!

Zsid 4,14-16
Mivel tehát olyan kiváló főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, tartsunk ki a hitvallás mellett. Mert nem olyan főpapunk van, aki nem tud részvéttel lenni gyöngeségeink iránt, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűnt kivéve. Járuljunk ezért bizalommal a kegyelem trónja elé, hogy irgalmasságot nyerjünk, és kegyelmet találjunk az alkalmas időben való segítségre.

A kereszténység hitvalló vallás.

A hit, amit vallanunk kell, nem bizonytalan és változó tartalmú érzelmi egyveleg a szeretetről általánosságban, amibe aztán mindenki azt lát bele, ami politikailag vagy személyesen kényelmes neki, vagy divatos.

A hit, amit vallanunk kell, konkrét állításokban megfogalmazott igazságokból áll. Pl: „Jézus az egy úr”. „Jézus Istennel egylényegű”. „Jézus az üdvösségünkért meghalt és feltámadt”. „Az Egyház egy és szent tanítást vall, ami ugyanaz az apostolok ideje óta”. „A keresztségben nyerünk bűnbocsánatot”.

Néha az az érzésem, hogy jobb lenne, ha kevesebbet beszélnénk a szeretetről, és többet az igazságról. Mivel az igazság önmagában szeretetteljes és jó, és mindenkinek a javára válik, ezért az igaz szeretet végső soron nem csorbulhat az igazság által, ám kevesebb lenne a féligazságokon alapuló majomszeretetből és az álirgalomból.  Mindaddig viszont, amíg behódolunk a kulturális trendnek, hogy az igazságról beszélni intoleráns, kirekesztő és nem szerető dolog, addig igencsak gátolva lesz az igaz szeretet az életünkben.

Föl kéne fogni, hogy az igazság, és az igazságon alapuló törvény – ami elítéli a bűnt és dicséri az erényt – önmagában reményteljes és pozitív, sőt szükségszerű. Egyrészt azért, mert történelmileg igaz, hogy Jézus valóban olyan kiváló főpap, hogy áthatolt az egeken, és minket is magával visz a mennybe, ha hűségesek leszünk hozzá. Másrészt azért, mert egy olyan világ, ahol a bűnre a megoldás bármi más, mint a megbánás és a jóvátétel, az egy nagyon rossz világ. Egy ilyen világban definíciószerűen nem létezhet mennyország. Sőt ez maga a pokol definíciója, ahova hitünk szerint el is kerül mindenki, aki kitartóan ragaszkodik a bűnhöz, és nem termi a bűnbánat gyümölcsét. Számukra aztán nem nagy segítség a bűnt toleráló és az érzelgős szeretetet ünneplő álkeresztény kultúránk.


Változtassuk ezt meg! 

Nincsenek megjegyzések: