Íme a levél
szövege, melyet szinódusi atyák egy csoportja írt Ferenc pápának a szinódus aggasztó folyamatait illetően, és amely ki
lett szivárogtatva. Kezdeti bizonytalanság után mégis kiderült, hogy létezik a levél és
az is, hogy körülbelül pontos a szöveg. Most már az aláírók listája is
letisztázódott. Ám ami igazán lényeges az, hogy nem lett figyelembe véve a
szinódus menetét illetően. Pedig jogos aggodalmak és jó javaslatok voltak benne
megfogalmazva.
A levelet Pell bíboros Október 5-én adta át a Ferenc pápának, ám az levél, legalábbis látszólag, teljesen hatás nélkül maradt.
Szentatya,
Ahogy a Család Szinódus
megkezdődik, remélvén, hogy az gyümölcsözően segíti majd az Egyház és a
Szentatya küldetését, tiszteletteljesen kérünk hogy fontolj meg néhány
aggodalmat, melyeket szinódusi atyáktól hallottunk, és melyeket magunk is osztunk.
A szinódus
munkadokumentumának, az „Instrumentum Laboris”-nak, noha vannak csodálatra
méltó elemei is, olyan részei is vannak, melyeknek bőséges reflexióra és
átdolgozásra lenne szükségük. A szinódus új szabályzata, úgy tűnik, túlzott
befolyást garantál ennek [az „Instrumentum Laboris”-nak] a szinódus szándékait
és a záró dokumentumot illetően. […]
Az új szinódusi szabályzat
olybá tűnhet némelyek számára, mint ami nélkülözi a nyitottságot és a
kollegialitást. A múltban annak lehetősége, hogy javaslatok szülessenek és
azokról szavazni lehessen, azt az értékes célt szolgálta, hogy a szinódusi
atyák véleményét mérni lehessen. A javaslatok, valamint azok megvitatásának,
illetve a szavazás hiánya csökkenteni látszik a nyitott párbeszéd lehetőségét,
azt a kis csoportokra korlátozva; ezért sürgősnek ítéljük, hogy vissza legyen
állítva a javaslattevés és az azokról az egész szinódus által való szavazás
lehetősége. A végső dokumentumról való szavazás túl későn jön a folyamatban,
hogy az egész át legyen nézve, és érdemlegesen javítva lehessen.
Ezen felül jelentős
nyugtalanságot okoz, hogy a szinódusi atyák véleményét nem kérték ki a [végső
dokumentum] szövegező bizottságának összeállításának kérdésében. A tagok
jelölve lettek, nem választva, megvitatás nélkül. Ugyan így a kis csoportok
szintjén is minden szövegezéssel megbízott személynek választottnak kéne
lennie, nem kijelöltnek.
Amint az várható, aggodalom
figyelhető meg azzal kapcsolatban, hogy az új szabályzat nem a szinódusok
hagyományos szellemiségét és célját tükrözi. Nem világos, hogy ezek a
szabályváltozások miért szükségesek. Az atyák egy része azt érzi, hogy az új
szabályok előre meghatározott eredményeket szolgálnak, melyek fontosak és vita
tárgyai.
Végül és talán
legsürgetőbben, némely atyák azzal kapcsolatban fejezték ki aggodalmukat, hogy
a szinódus, melynek pasztorális célja az, hogy megerősítse a házasság és a
család méltóságát, dominálva lesz azon teológiai/tanításbéli kérdés által, hogy
az elváltak és polgárilag újraházasodottak Eucharisztiához járulhatnak-e? Ha ez
bekövetkezik, az óhatatlanul további, még fundamentálisabb kérdéseket vet fel,
azzal kapcsolatban, hogy az Egyház a jövőben hogyan értelmezi és alkalmazza
Isten Igéjét, a tanításait és a gyakorlatait egy változó kultúrában. A
liberális protestáns egyházak modern időkben megfigyelhető összeomlása, melyet
felgyorsított az, hogy elhagyták a keresztény hitnek és gyakorlatnak
kulcsfontosságú elemeit a pasztorális adaptáció nevében, nagy óvatosságra int
minket a saját szinódusi ügyeinkben.
Ezeket a gondolatokat a
hűség lelkületével ajánljuk a Szentatyának, és köszönjük a megfontolásukat.
Krisztusban,
A tizenhárom bíborosból, aki állítólag aláírta a levelet, négyen tagadták
ezt. A Hittani Kongregáció prefektusa, Gerhard Müller bíboros új Vatileaksről
beszélt, és azt nyilatkozta, nem hajlandó elárulni, az aláírók közt van-e.
Tagadja, hogy aláírta a levelet: Erdő Péter bíboros, Mauro Piacenza
bíboros, az Apostoli Penitenciária egyik vezetője, Angelo Scola milánói bíboros
(akit konzervatív pápajelöltként tartottak számon a Ferencet megválasztó
konklávén és Erdő Péter jóbarátja), valamint André Armand Vingt-Trois bíboros,
párizsi érsek.
Akik a hírek szerint rajtuk kívül aláírták: Carlo Caraffa bíboros, bolognai érsek, Thomas C. Collins bíboros, torontói érsek, Timothy M. Dolan bíboros, New York-i érsek, Willem J. Eijk bíboros, utrechti érsek, Wilfried Fox Napier bíboros, a dél-afrikai Durban érseke; George Pell bíboros, volt sydney-i érsek, a vatikáni gazdasági titkárság Ferenc pápa által kinevezett vezetője; Robert Sarah guineai bíboros, az Istentiszteleti Kongregáció Ferenc pápa által kinevezett prefektusa; Jorge L. Uroso Savino bíboros, caracasi érsek.
Nehéz megmondani, hogy ez ez a kiszivárogtatott levél milyen érdeket szolgál. Egyfelől valós problémákra hívja fel a figyelmet, és jelzi, hogy a szinódus erősen megosztott, amit pedig a vatikáni sajtóiroda nagy erőkkel tagad, másrészt az aláíró hithű atyák meg magyarázkodhatnak miatta, hogy nem a pápát támadják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése