2015. december 14., hétfő

Az irgalmasság útjai

December 8-án kezdődött az irgalmasság jubileumi éve, mely forduló pont kell, hogy legyen mindannyiunk életében. Fel kell fedeznünk az irgalmasságot, irgalmassá kell válnunk, meg kell ismernünk bensőségesen az Isten irgalmát, és átalakulnunk általa. Kinek-kinek ez mást jelent: akit sokat bántottak, annak megbocsátania kell, aki viszonylagos jólétben él, annak adnia kell, aki a maga életét építgeti, annak nyitnia kell kívülállók felé, aki békességet talált, annak nyugtalanná kell válnia mások békessége miatt, és aki otthon érzi magát a világban, annak útra kell kelnie családjával és barátaival együtt az Isten országa felé, ahol Jézus igazi békessége várja őket.

A „jubileum” évezredek óta szoros összefüggésben áll ezzel az egyedüli igaz békével, mely szellemi természetű, és mely kizárólag irgalmasság által érhető el. A jubileum az „újrateremtés”, a „rekreáció”, a hetedik nap, a „szombat” ideje, amikor a dolgok visszaállnak az nekik eleve rendelt helyükre. Izrael népe minden hetedik évben megpihent, és minden hétszer hetedik év után az ötvenedik évben jubileumot tartott, amikor is a szolgákat felszabadították, a magántulajdont visszaszolgáltatták, a tartozást elengedték, a béreket kifizették végre még a rabszolgáknak is, és Izrael nem termelt, hanem az Úr gondjaira bízta magát, és ingyen élvezték a föld termését. Mindezt azért, mondja az Úr, mivel a föld az enyém, és Izrael minden fia az én szolgám: ezért szabadok és csak nekem szolgálnak.

Az Egyház az irgalmasságnak 7 testi és 7 lelki cselekedetét ismeri. Érdemes a jubileumi évben a napi imáink és elmélkedéseink tárgyává tenni, fejből megtanulni a felsorolást, és tökéletesedni azokban, amelyek már most is részei az életünknek, és kipróbálni azokat, amelyek távol állnak tőlünk. Boldog az, aki a szent évben ezekben növekszik és mind a 14 cselekedetet gyakorolja a Lélek indításainak megfelelően. (Zárójelben az én megjegyzéseim).

Az irgalmasság testi cselekedetei:
1. az éhezőknek ételt adni, (ha biztos nincs a környezetedben…, Kárpátalján találsz)
2. a szomjazóknak italt adni, (ugyanaz)
3. a szegényeket ruházni, (a plébániai karitász tud tanácsot adni)
4. az utasoknak szállást adni, (érdeklődj a papodnál, meg fogsz lepődni!)
5. a betegeket és (plébániádhoz tartozó betegek látogatása)
6. a börtönben levőket látogatni, (a börtönpasztorációhoz várják a segítőket!)
7. a halottakat eltemetni. (sok embert a papod egyedül temet, te menj vele imádkozni!)

Az irgalmasság lelki cselekedetei:
1. a bűnösöket meginteni, (vállalod-e a megaláztatást, ami azért jár, ha a bűnt néven nevezed?)
2. a tudatlanokat tanítani, (mikor tanítottál jóra valakit utoljára?)
3. a kételkedőknek jó tanácsot adni, (gondolkozz, imádkozz, és szánj időt, hogy mások javát keresd!)
4. a szomorúakat vigasztalni, (szánj időt a szomorúakra!)
5. a bántalmakat békével tűrni, (ne a jogaidat hangoztasd, mert Jézus sem tette; egyesítsd sérelmeidet az övéivel!)
6. az ellenünk vétkezőknek megbocsátani, (bármit tesznek veled, tudsz-e a megtérésükért és örök boldogságukért imádkozni?)
7. az élőkért és holtakért imádkozni. (Mikor csináltál utoljára búcsút?)  

Ferenc pápa a szeptember 1-én kelt levelében minden egyes ilyen cselekedethez a jubileumi búcsú elnyerésének lehetőségét köti. (Búcsú - mi az egyátalán?) Éljünk az irgalom minden lehetőségével az Egyház tanításának megfelelően, bátran, tevékenyen, szentül! Ne engedjünk a kísértésnek, hogy az irgalmasságunk „szimpatikus vélemények” hangoztatásában merüljön ki, igazi cselekedetek helyett!   


Nincsenek megjegyzések: