Tipikus és mindennapi fordulattá vált sajnos, és nem csak liberális katolikus körökben, hanem már a katolikus főáramban is, hogy "valaki nem attól lesz jó katolikus, hogy minden szabályt betart".
Ez persze hazugság - mely egyenesen a pokolból jön és oda is vezet - mert természetesen egy jó katolikus elengedhetetlen ismérve, hogy teljes erejéből igyekszik betartani az isteni parancsokat, kivétel nélkül, és ugyanígy az Egyház törvényeit is. Mutasson valaki egy szentet, aki ezt nem így gondolta!
A liberális-főáramú véleményformáló persze arra is gondolhat, hogy valaki nem csak attól válik jó katolikussá, vagy nem válik automatikusan jó katolikussá csak azért, mert betartja a parancsokat - és ebben igaza is lenne, ha a csak szócska ott lenne. Ám ezt a "csak" szócskát általában kihagyják épp azért, mert elveszi az ütőkártya jellegét a megjegyzésnek, és akkor a végén még folytatódik a párbeszéd, és meg lehet részleteiben vitatni, hogy a törvényeket fontos betartani sok egyéb fontos dolog mellett, mint például a szegények és a rászorulók segítése. A végén még kiderül, hogy több dolog is fontos egyszerre, köztük a törvények is (melyek egyébként magukban foglalják a szeretet cselekedeteire vonatkozó parancsokat is). Ám ez nem derülhet ki, a liberálisok a törvények fontosságáról nem akarnak párbeszédet, ütőkártya szólamokat akarnak, ami után a törvényeket szerető, betartó, propagáló fél erkölcsi hullaként kiesik a további diskurzusból, mintha a törvények éltetése bizonyíték lenne a szeretetlenségére és a szegény rászorulók iránti utálatára.
A helyzet az, hogy jó katolikusnak lenni komplex dolog, ugyanis jó katolikusnak lenni nem más, mint életszentségre törekedni - teljes igazságra és teljes szeretetre -, ami épp annyira bonyolult, mint az élet maga. Feltéve, hogy részleteiben, és konkrét helyzetekre vonatkozóan nézzük a dolgot. Lehet egyszerűnek is nevezni ugyanezt összességében, "szeress, és tégy, amit akarsz" - mondta egy szent, de ez is ugyanazt jelenti végső soron: mindent rendelj alá a szeretetnek, és akkor, amit csak tenni akarsz, majd mind jó lesz. Például, ha szereted Istent és érted a kinyilatkoztatását, akkor minden törvényét, és az ő Egyházának is összes törvényét vágyakozva be fogod tartani, mert érted és érzed, hogy ez a szeretet útja. Ha viszont nem akarod betartani a törvényeket, akkor az a szeretetednek a hiányát jelzi - ez a helyzet legtöbbünkkel, csak a liberálisok másoknak is kötelező törvénnyé magasztalják törvénytelenségüket, míg a sima katolikusok meggyónják ugyanazt.
Javasolnék valamit azoknak, akik valóban a jó katolikus életre próbálnak rávezetni másokat! Mi lenne, ha az unalmas törvény-bigott katolikusokat szidó szólam helyett, ami nem mellesleg elárulja a beszélő liberális hajlamait, azzal a triviális igazsággal sokkolná valaki a hallgatóságát, hogy "nem attól lesznek jó katolikusok, hogy segítenek a szegényeken és törődnek a rászorulókkal, vagy akármilyen szeretetteljesen is viselkednek családjukkal". Ez aztán felkeltené az unatkozó hívek figyelmét!
A szónok/író utána kitérhetne arra, hogy nem "csak" az emberi szeretet és a törődés másokkal fontos a keresztény életben, hiszen nem humanisták vagyunk. Micsoda revelációként hatna ez a szószékről, vagy egy-egy nevesebb katolikus újságíró tollából: nem humanisták vagyunk, hanem keresztények! Majd folytathatná azzal, hogy felvázolja az életszentség komplexitását és egyszerűségét is, mindig kitérve az emberszeretet gyakorlására, és az Isten szeretetére is, mely többek között a törvények engedelmes betartásával gyakorolható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése