2017. január 30., hétfő

Képzelt riport: ha Ferenc pápa következetes volna

Mi lenne, ha a Szentatya az Amoris Laetitia nyolcadik fejezetében kifejtett "irgalmas" irányelveket olyan helyzetekre alkalmazná, amelyek kizsákmányoló munkaadókra vonatkoznak?

Forrás: a jezsuita Catholic World Report, Nick Bottom


Ferenc pápa: Jó reggelt mindenkinek! Köszönöm, hogy eljöttetek!

Azért hívtalak meg benneteket, mert megváltoztattam az álláspontomat, és ezt közzé kell tennem. A közelmúltban mondott homíliámban eléggé erőteljesen beszéltem azokról a munkaadókról, akik megtagadják dolgozóiktól igazságos munkabérük kifizetését. (Vérszívók azok a gazdagok, akik kizsákmányolják a szegényeket).

Alkalmam nyílt rá, hogy elgondolkozzak erről a homíliámról azoknak az alapelveknek a fényében, amelyeket én magam tettem közzé Amoris Laetitia apostoli buzdításomban. Hoztam magammal egy példányt, így tudok belőle idézni, válaszolva a kérdéseitekre. Kérem, legyetek türelemmel hozzám, amíg megtalálom a vonatkozó passzusokat, rendben?

Úgy gondolom, hogy túl szigorú voltam, amikor a kizsákmányoló munkaadókat „rabszolgahajcsároknak” és valódi „vérszopóknak” neveztem. Nekem is emlékeznem kell rá, hogy Isten neve Irgalmasság! Az Amoris Laetitia joggal bírálja azokat, akik „elbújnak az egyház tanítása mögé, Mózes székében ülve és ítélkezve olykor felsőbbrendűséggel és felületesen”. Mert „nem elegendő pusztán csak alkalmazni az erkölcsi törvényeket...mintha azok kövek lennének, amelyeket az emberek életére kell hajítanunk(AL 305). Mint ahogy az AL 308. paragrafusa emlékeztet bennünket rá, „maga az evangélium mondja, hogy ne bíráljunk vagy ítélkezzünk(AL 308).

Sajnálok egy másik megjegyzést is, amit abban a homíliában tettem. A pápának alázatosnak kell lennie, becsületesnek kell lennie, nemde? Kissé elhamarkodottan azt mondtam, hogy a munkásokat becsapni „halálos bűn! Ez halálos bűn!” Most ezt árnyaltabban kell kifejeznem.

Az Amoris Laetitia buzdításban világosan kifejtettem, hogy „nem pusztán az elváltakról és újraházasodottakról, hanem mindenkiről” szóltam, „bármilyen helyzetben is legyenek(AL 297). Ez természetesen magába foglalja a munkaadókat is, akik olyan helyzetben vannak, hogy alkalmazottaikat rabszolgahajcsárként kezelik.

Az ő esetükben is szem előtt kell tartanunk a megkülönböztetést az objektív bűn és a szubjektív bűntudat között. Mivel a munkaadók életében előfordulhat sok „enyhítő tényező...ezután már nem lehet egyszerűen csak azt mondani, hogy mindenki, aki bármilyen ’rendezetlen’ körülmény között él – mint például kizsákmányolja alkalmazottait – „halálos bűn állapotában van és meg van fosztva a megszentelő kegyelemtől(AL 301).

Most térjünk rá kérdéseitekre.

Egy riporter: Szentatya, kissé zavarban vagyok azzal kapcsolatban, hogy amiket eddig mondott, azokat ettől kezdve nem lehet mondani. De ezt félretéve, nem aggasztja Önt, hogy a bűn és a bűntudat közötti jólismert megkülönböztetés ebben az esetben olyan következménnyel járhat, hogy felhígítja az egyház tanítását a munkások jogairól?

Ferenc pápa: Nem, nem, nem. Az egyház tanítása az igazságos bérekről továbbra is megmarad. A Katekizmus mégiscsak a Katekizmus! Mindamellett, miközben minden bizonnyal igaz, hogy a munkások kizsákmányolása nem „felel meg objektíve az evangélium teljes kívánalmainak (AL 303), „szűklátókörűség volna pusztán csak azt szem előtt tartani, hogy egy egyén cselekedetei megfelelnek-e vagy sem egy általános törvénynek vagy szabálynak(AL 304).  Mindig sokkal inkább a személyt kell néznünk, semmint a szabályt.

Valóban, még azt is mondhatnánk, hogy néha egy igazságtalan munkáltatónak lehetetlen elkerülnie, hogy rosszat tegyen.

Riporter: Tessék?

Ferenc pápa: Igen, ez igaz. Lehet, hogy egy igazságtalan munkaadónak nincs semmilyen lehetősége, hogy elkerülje, azt, ami objektíve bűnös. Amit az Amoris Laetitia mond az elváltakról és újraházasodottakról, igaz lehet a munkáltatóra is. A férfi vagy női munkáltató „nagyon jól ismerheti a szabályt, mégis...lehet olyan konkrét helyzetben, amely nem teszi lehetővé számára, hogy másképpen cselekedjen és döntsön további bűn elkövetése nélkül (AL 301).

Még tovább megyek, és azt mondom, az is előfordulhat, hogy egy munkásainak becsapását abbahagyni képtelen munkáltató, a jó lelkiismeret biztos békéjével, éppen hibás magatartásában ismeri fel Isten akaratát.

Riporter: Szentatya, hogyan lehetséges ez?

Ferenc pápa: Hadd  magyarázzam el az Amoris Laetitia segítségével.

Egy olyan munkaadó lelkiismerete, aki igazságtalanul fizeti munkásait, ugyanakkor őszintén, de sikertelenül küzd azért, hogy felülkerekedjen igazságtalanságán, minden bizonnyal „többet tehet annál, mint hogy felismerje, egy adott helyzet nem felel meg objektíven az evangélium teljes kívánalmainak. Továbbá őszintén és becsületesen felismerheti, hogy abban a pillanatban milyen nagylelkű választ tud felkínálni Istennek, és bizonyos erkölcsi bizonyossággal felfedezheti, hogy ez az, amit maga Isten kér tőle(AL 303).

Reporter: De ez nem lenne egy téves lelkiismeret?

Ferenc pápa: Ó, de kik vagyunk mi, hogy ítélkezzünk lelkiismeretek felett? Mint ahogy ezt felpanaszoltam az Amoris Laetitia-ban, olyan gyakran „nehéznek találjuk, hogy helyet adjunk a hívek lelkiismeretének(Al 37)!

Készítsünk helyet a lelkiismeretek számára, még azon munkaadók lelkiismerete számára is, akik sajnálatos módon nyomorba dönthetik munkásaikat. Mint ahogy előfordulnak olyan párok, akiknek házassági döntései nem felelnek meg az eszménynek, ezek a munkáltatók „nagyon gyakran a tőlük telhető legjobban válaszolnak az evangéliumra korlátaik között, és képesek arra, hogy összetett helyzetükben végigjárják saját megkülönböztetési folyamatukat. Arra kaptunk meghívást, hogy képezzük a lelkiismereteket, nem pedig arra, hogy megpróbáljuk helyettesíteni azokat” (AL 37).

Riporter: De Szentatya, mi lenne tehát az egyház társadalmi igazságosságról szóló tanításának a lényege?

Ferenc pápa: Ne értsetek félre. Amit az Amoris Laetitia-ban állítottam a házasságról és a családerkölcsről, az ugyanúgy vonatkozik a munkahelyre is: „Az egyház semmi szín alatt nem mondhat le arról, hogy” az alkalmazottakat megillető igazságos fizetség „teljes eszményét kínálja fel (AL 307).

Mindazonáltal a lelkipásztoroknak meg kell érteniük: lehet, hogy nagyon lassú folyamatra kell számítaniuk, amikor egy munkaadónak segítenek, hogy felismerje a munkásaival szembeni becsületesség teljes eszményét. Tehát „szükség van arra, hogy irgalommal és türelemmel elkísérjék” a munkásait kizsákmányoló munkaadót a hit útján „a személyes növekedés lehetséges szakaszain, amint ezek fokozatosan megjelennek(AL 308).

Az egyháznak „tudatában kell lennie számos gyermeke törékenységének(AL 291). Sok munkáltató lelkileg gyenge, és az „egyház lelkipásztorainak együttérzéssel kell bánniuk a gyengékkel, kerülve a helyzet súlyosbítását, vagy a túlságosan kemény, esetleg elhamarkodott ítéleteket(AL 308).

Riporter: Tehát egy jó lelkipásztor, ahelyett hogy kezdettől fogva világosan elmagyarázná, hogy mit igényel a társadalmi igazságosság, „kísérje el” az igazságtalan munkaadót a „megkülönböztetés” útján?

Ferenc pápa: Pontosan így van. A lelkipásztor vegye észre, hogy míg a munkaadó ezen az úton halad, lehetnek „építő elemek” az alkalmazottaival való kizsákmányoló kapcsolatában, amely nem felel meg az eszménynek, de mindazonáltal „legalább részben és hasonlatos módon megvalósítja azt(AL 292).


Továbbá a lelkipásztor ne feledje, hogy a kizsákmányoló munkáltató „élhet Isten kegyelmében, szerethet és növekedhet a kegyelmi és karitatív életben(AL 306). Bátorítania kell a munkáltatót, hogy pótolja igazságtalanságát emberbaráti cselekedetekkel, mivel „az Írások biztató szavai szerint... a szeretet befedi a bűnök sokaságát(AL 306).

Köszönöm a kérdéseiket, és hogy meghallgattak! Remélem, most már mindent értenek! Isten áldja önöket!

Ferenc pápa felszámolta a Szuverén Máltai Lovagrend szuverenitását

A Vatikánnak immár két megfigyelői státusza is van az ENSZ-ben...


Ferenc pápa saját ideiglenes delegáltjával tölti be a Szuverén Máltai Lovagrend vezetői székét, miután felszólítására lemondott tisztségéről a Lovagrend nagymestere, Matthew Festing, bár a Vatikánnak és Ferenc pápának semmiféle jog- és hatásköre nincs arra, hogy a lovagrend belügyeibe vagy személyi kérdéseibe beleszólhasson, lévén a Máltai Lovagrend egy szuverén állam a nemzetközi jog szerint, mely majdnem 100 állammal tart önálló diplomáciai kapcsolatot, és az ENSZ-ben is önálló megfigyelői státusza van, épp úgy, mint a Vatikánnak. 

A National Catholic Register jól informált újságírója szerint Ferenc pápa január 24-én rövid határidővel hívatta Festing nagymestert, kikötvén, hogy a találkozóról sem tudhat senki. A találkozó alatt a pápa kérte a nagymester lemondását, melybe ő beleegyezett. A pápa ekkor arra utasította, hogy nyomban írja meg lemondó levelét - a források szerint.

A pápának, mint minden katolikus ember elöljárójának, a bűn okán lenne jogos fennhatósága tisztségéből elhelyezni akár más államok, és közvetlen fennhatósága alá nem tartozó szervezetek katolikusait. A Máltai Lovagrend nagymesterének esetében, mintha éppen az ellenkezőjéről volna szó.

Az eset előzménye, hogy a lovagrend nagykancellárját, Albrecht Boeselagert, Festing nagymester kezdeményezésére, a lovagrend megfosztotta nagykancellári rangjától, miután botrányt tört ki a hithű katolikus sajtóban, hogy Boeselager tudtával és jóváhagyásával a lovagrend karitatív szervezete évek óta óvszert és más fogamzásgátlókat oszt Afrika szegényeinek, semmibe véve az Egyház ezzel kapcsolatos tanítását. Boeselager nem volt hajlandó elismerni, hogy ezzel hibát volna követett el, és engedelmeskedni sem kívánt a nagymester Festing felszólításának, hogy távozzon a pozíciójából, helyette befolyásos vatikáni kapcsolatait és Ferenc pápához fűződő személyes barátságát felemlegetve helyezte Festinget és a rendet nyomás alá. A lovagrend végül szavazásos úton, egyhangú döntéssel váltotta le Boeselagert a tisztségéből, aki az eset nyomán valóban a Vatikánhoz fordult.

Ferenc pápa kezdeményezésére vatikáni vizsgálóbizottság alakult az eset kivizsgálására. Mivel a lovagrend szuverén entitás a nemzetközi jog szerint, a vizsgálat előtt a rend értetlenül állt, és azt egy nyilvános levelükben - tiszteletteljes hangon - a belügyeikbe való jogosulatlan beavatkozásként értékelték - legalábbis még január 14-én Festing nagymester levele szerint.

A Vatikán azonban január 17-én újra megerősítette vizsgálati szándékát, majd Ferenc pápa január 24-én lemondatta Festing nagymestert, mint azt már írtuk, és január 28-án a Rend Szuverén Tanácsa elfogadta a nagymester lemondását, minden december 6-a óta hozott rendelkezését érvénytelennek nyilvánították, ezzel "azonnal" megszüntetvén Albrecht Boeselager felfüggesztését.

Pietro Parolini vatikáni államtitkár Ferenc pápa nevében írt január 25-i levelének utasításai szerint a Szuverén Tanács elfogadta, hogy Ludwig Hoffmann von Rumerstein ideiglenes helytartóként fogja irányítani a rendet. 

"A Szuverén Máltai Lovagrend rendkívül hálás Ferenc pápának és Pietro Parolini államtitkár bíboros úrnak a rend iránt tanúsított érdeklődésük miatt" - áll szó szerint a máltai közleményben az események után . "A Rend értékeli, hogy Ferenc pápának minden döntése gondosan tiszteletben tartotta a Rendet, és ügyelve erősítette annak szuverenitását".

2017. január 29., vasárnap

Ferenc pápa a II. János Pál és XVI. Benedek által egységesített új misefordítások decentralizálását tervezi


Bizottság vizsgálja felül a Liturgiam Authenticam által elrendelt változtatásokat


Ferenc pápa bizottságot állított fel, amely felülvizsgálja a Liturgiam Authenticam (LA) rendelkezéseit. A 2001-ben kiadott LA volt az a vatikáni dokumentum, amely a liturgikus szövegek latinról nemzeti nyelvekre történő fordításához adott útmutatást.



Az LA célja az volt, hogy a liturgikus szövegeket jobban összhangba hozza az Egyház tanításával, olyan fordításokkal, amelyek "mentesek minden ideológiai befolyástól, továbbá megvannak bennük azok a sajátosságok, amelyekkel az üdvösség szent misztériumai és az Egyház romolhatatlan hite hatékonyan jeleníthető meg az emberi nyelv által az imádságban, és a Magasságbeli Istennek illő tisztelet mutatható be."



Nem sokkal azután, hogy tavaly jelentős személyi változtatásokat eszközölt az Istentiszteleti és Szentségi Kongregációban, több liberális elkötelezettségű klerikust helyezve az állományába, Ferenc pápa decemberben külön bizottságot is életre hívott az LA felülvizsgálatára.



A jezsuita America magazin szerint a bizottság célja kettős: (1) nagyobb hangsúlyt helyezni a decentralizálásra, szélesítve a nemzeti püspöki karok jogkörét, hogy a saját liturgikus fordításaikat meghatározhassák, valamint (2) nagyobb beleszólást engedni azoknak a püspököknek, akik elutasítják a "szakrális nyelv" szükségességét, és elégedetlenek az új fordítások állítólagos "túlzott merevségével".



A pápai bizottságot Arthur Roche érsek vezeti majd. Az America magazin szerint "neki több tapasztalata van a liturgia területén, és nyitottabb a hozzáállása a liturgikus kérdésekhez, mint a prefektusának, Robert Sarah bíborosnak".



A tervezett felülvizsgálatot kommentálva a vatikán-szakértő publicista, Sandro Magister aggodalmát fejezte ki:
"A bizottság, amelyet a kongregáció titkára, az angol Arthur Roche érsek vezet majd, a dikasztériumon belül fog működni Ferenc pápa utasítására, nem a zsinat utáni liturgikus reform eltévelyedéseit lesz majd hivatott kijavítani - vagyis a 'reform reformját' végrehajtani, Sarah bíboros óhaja szerint -, hanem épp ellenkezőleg: a zsinat utáni liturgisták túlzásaival szemben kialakult ellenállás egyik alapkövét, a 2001-ben kiadott Liturgiam Authenticam instrukciót igyekszik majd lerombolni, ami liturgikus szövegek latinról modern nyelvekre történő fordításának kritériumait tartalmazza."

A Vatikán egyelőre nem közölt további részleteket sem a bizottságról, sem a személyi összetételéről, jóllehet információk szerint a bizottság hamarosan az első összejövetelét is megtartja majd.


Forrás: Church Militant

2017. január 27., péntek

Liberális érsek cikkéből ollózták össze az Amoris Laetitia botránypasszusait

A washingtoni Katolikus Egyetem professzora, Michael Pakaluk kimutatta, hogy az Amoris Laetitia egyes szakaszait egy több mint 20 évvel ezelőtti tanulmányból másolta át Ferenc pápa egy közvetlen munkatársa. 

Pakaluk a Crux hírportálon közzétett írásában rámutat, hogy az Amoris Laetitia vitatott 8. fejezetének egy lábjegyzetét és a pápai dokumentum több részét szinte szó szerint átmásolták egy cikkből, amelyet 1995-ben Victor Manuel Fernández érsek tett közzé.

Mivel az argentin érsek köztudottan a pápa egyik tanácsadója, és azt tartják róla, hogy ő fogalmazta meg a Laudato Si’ enciklika vázlatát, nagyon valószínűnek tűnik, hogy Fernández érsek segített az Amoris Laetitia vázlatának elkészítésében is, és a dokumentumba beépítette néhány már előzőleg megjelent saját művét. 

Egy korábbi tanulmány anyagának felhasználása új kérdéseket támaszt a pápai dokumentumot illetően – jegyzi meg Pakaluk. A kérdéses részletek vajon a magisztérium tanítását képezik-e, vagy pedig Fernández érsek gondolatai? Az érsek vajon szándékosan használta ki helyzetét, hogy ötleteire rányomja a pápai jóváhagyás bélyegét? Ezek már első közzétételükkor vitatottak voltak, és tartalmaznak legalább egy durván pontatlan idézetet Aquinói Szent Tamástól. Továbbá Fernández érsek feleslegesen kínos helyzetbe hozta a pápát saját szavai használatával. 

Amint Pakaluk megjegyzi: “Világi kontextusban súlyos gondatlanság miatt azonnal elbocsátanának egy olyan segédszerkesztőt, aki megrendelőjét kiteszi a plágium vádjának”.

Az eset jelentősége - attól függetlenül, hogy Ferenc pápa teljes hozzájárulásával történt-e a copy-paste incidens, vagy nem - abban is áll, hogy rámutat azoknak a véleményeknek a tarthatatlanságára, melyek szerint az Amoris Laetitia két tisztességesen megtartott szinódus után levont tanulságok hiteles bemutatója volna. Arról, hogy a 2014-es és 2015-ös családszinódusokat miként manipulálták, és hogy az atyák miként nem szavazták meg Ferenc pápa nyilvánvaló akarata ellenére sem az újraházasodottak áldozásának gyakorlatát - és hogy ez mégis bekerült az Amoris Laetitiába - itt írtunk már korábban.

***
Victor Manuel Fernández érsek, jelenleg az Argentin Pápai Katolikus Egyetem rektora, 1995-ben könyvet írt „Gyógyíts meg a száddal. A csókolózás művészete” címmel. A könyv előszavában Fernandez biztosítja az olvasókat, hogy nem személyes tapasztalatait foglalta össze, hanem sok beszélgetés, interjú alapján állította össze írását.

2017. január 26., csütörtök

Pro-life Amerika, és az abortuszpártiak végletes tudományellenessége

A Daily Wire tudósítása szerint hétfőn Donald Trump amerikai elnök rendeletben tiltotta meg a külföldi abortuszok szövetségi pénzekből való finanszírozását – vagyis ismét érvénybe helyezte az ún. Mexico City szabályt, melyet Reagan elnök alkotott. Ez egy nagyszerű hír, melyet reméljük hamarosan az amerikai abortuszok adópénzből való finanszírozását is tiltó döntés követ majd. Trump sajtófőnöke Sean Spicer bátran kijelentette, hogy “Trump egy életpárti elnök; minden amerikai érdekeit képviseli, beleértve a még meg nem születettek érdekeit”. Minden okunk megvan rá, hogy reménykedjünk más, a Mexico City szabály visszaállításához hasonló lépésekben.

Érdekesnek tűnhet, de Trump nem népszerűtlen ezzel a döntéssel, mert a felmérések szerint egyre több amerikai vallja magát életpártinak. Ahogy a Townhall.com egy cikke is kifejti egy Marist kutatásra hivatkozva, az amerikaiak 83 százaléka egyetért Trumpnak ezen lépésével, 52 százaléka korlátozná az abortusz lehetőségét ritka esetekre, és kevesebb mint 40 százaléka gondolja csak azt, hogy az abortusz erkölcsileg elfogadható. A liberális média által sugalltakkal ellentétben nincs a nemek között lényeges különbség az abortusz megítélésében.

Nos, mi változott? Miért lesz életpárti egyre több amerikai?

A TUDOMÁNY miatt.

Az ultrahang lehetetlenné teszi annak tagadását, hogy az abortuszban egy emberi életet pusztítanak el. Az ultrahang láthatóvá teszi a magzati fejlődés realitását; a szívverés már a hatodik héten félremagyarázhatatlan jel.

Nem csoda hát, ha a terhes nők 78 százaléka, amikor meglátja ultrahangon a gyermekét, visszamondja az abortuszt. Ebből következik, hogy az abortuszpártiak szeretnének véget vetni az ultrahang vizsgálatoknak. Az amerikai Planned Parenthood (PP) abortuszóriás évek óta küzd a 3D ultrahang ellen, mely fantasztikus technológia révén megláthatjuk a gyermekünk arcát már a születés előtt is. Ahogy a PP-nek dolgozó Dr. L. Lacroix nemrégiben mondta, “az abortusz anélkül is elég nehéz döntés egy nőnek, hogy kínzásként még a baba arcát is néznie kelljen egy ultrahang képen”.

Kínzás? Mi lenne, ha valóságnak neveznénk?

Ám az abortuszpárti baloldal szerint a valóságot ignorálni kell. A héten a The Atlantic című lap egy cikke például azt ecsetelte, hogy Hogyan terjesztette el az ultrahang azt a nézetet, hogy a magzat egy ember”. Ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy “a mikroszkóp elterjesztette az a nézetet, hogy léteznek sejtek”, vagy hogy “a Hubble Teleszkóp elterjesztette az a nézetet, hogy a Plútónak van még két holdja”. A magzat ember. Az ultrahang pedig csak egy technológia, amely segít felismerni ezt a tényt. 

A The Atlantic cikke így folytatódik: “Mi egy magzati szívverés? És miért számít, amit az ultrahangon látunk? A dolog jelentősége két feltételezéstől függ: egy, hogy az ultrahangnak egyértelmű a jelentése, kettő, hogy a terhes nők felismerik ezt a jelentést. Mindkét feltételezés tudománytalan”.

Szóval az anyák meggyőződése, hogy az ultrahangfelvételeken a gyermeküket látják… tudománytalan. Az abortuszpártiak tudományellenessége egészen elképesztő, de ez még nem minden. Az ultrahang szerintük nemcsak pontatlan és érdektelen, hanem egyenesen a nők ellen folytatott hadviselés. “A háború után a tudósok az óceántól a női testek felé fordították az ultrahangot. Az ultrahang tette lehetővé, hogy férfi orvosok a nők közreműködése nélkül kielemezhessék a magzatot”. A cikk szerint az ultrahang még véletlenül sem annak az eszköze, hogy a magzatok esetleges egészségügyi problémáit időben diagnosztizáljuk.

Az abortuszpárti baloldal mindent vagy semmit alapon játszik: a tudományt is ellenségnek kiáltják ki, csak hogy a nők továbbra se gondolják meg magukat a gyermekeik méhen belüli megölése felől. Ez a taktika azonban nem fog működni.

2017. január 25., szerda

Harminc bíboros figyelmeztetett rá, hogy az Amoris Laetitia gyöngíteni fogja a házasságot

Hívő katolikusok meglepődhetnek annak a hírnek a hallatára, hogy nem kevesebb, mint harminc bíboros fejezte ki fenntartását Ferenc pápának Amoris Laetitia k. buzdítása kapcsán, a dokumentum 2016 áprilisában történt közzététele előtt.

A harminc bíboros, egyénileg vagy kis csoportokban írt levelében megkísérelte lebeszélni Ferenc pápát a buzdítás kibocsátásáról. Arra figyelmeztették a pápát, hogy annak tartalma nem pusztán a házasságról, hanem az Eucharisztiáról és a gyónásról szóló egyházi tanítást is gyöngítené – írta a Le Figaro francia újság tavaly augusztusban.

A bíborosok csak azután továbbították észrevételeiket, miután alaposan áttanulmányozták a buzdítás szövegét, hivatalukból adódó előjogaiknak megfelelően - tájékoztatott róla a Le Figaro.

Egy vatikáni forrás Edward Pentinnek, a National Catholic Register újságírójának megerősítette, hogy valóban létezik a harminc bíboros levele. A forrás állítása szerint a pápa ettől az időszaktól kezdve utasította vissza, hogy válaszoljon a buzdítás által felvetett fenntartásokra.

A harminc bíboros aggodalmáról szóló hír azért is jelentős, mert kontextusba helyezi a Ferenc pápát hivatalosan és nyilvánosan helyreigazításra kérő négy bíboros dubia levelét, melyet a katolikus közmédia egy ultrakonzervatív törpe csoportosulás indokolatlan kezdeményezéseként igyekszik feltüntetni.

A két családszinódus lezárása után az Amoris Laetitia célja az lett volna, hogy erősítse a keresztény családokat hivatásuk megélésében. Ezzel szemben zavaros, félreérthető tanításai a családokat érintő, életbevágó erkölcsi kérdéseket illetően szabad kezet adott liberális püspököknek, hogy megengedjék a polgárilag elvált és újraházasodott, házasságtörésben élő katolikusoknak, hogy szentáldozásban részesüljenek. 

Az Amoris Laetitia nyomán a máltai püspökök, San Diego püspöke, az argentin főpásztorok, sőt a római egyházmegye is, melynek Ferenc pápa a püspöke olyan lelkipásztori irányelveket dolgoztak ki, amelyek lehetővé teszik házasságtörők számára, hogy szentáldozásban részesüljenek. Lásd az Egyház az Amoris Laetitia lejtőjén c. írásunkat.

Athanasius Schneider, kazahsztáni püspök a LifeSiteNews hírportálnak tavaly júliusban adott interjújában elmagyarázta, hogy aktív házasságtörők szentáldozáshoz való járulásának lehetővé tétele három katolikus szentséget gyaláz meg: a gyónás, a szentáldozás és a házasság szentségét. Azok a lelkipásztori irányelvek, amelyek lehetővé teszik a szentáldozást a polgárilag elvált és újraházasodott, az egyház tanítása szerint a házasságtörés bűnében élő személyek számára, olyan, mintha engedélyt adnának a hatodik parancs figyelmen kívül hagyására. 

Schneider püspök a múlt héten másik két főpásztorral együtt “lelki keresztes hadjáratot” indított, sürgetve Ferenc pápát, hogy “félreérthetetlenül vonja vissza” azokat a lelkipásztori irányelveket, amelyek aláássák a hitet.

2017. január 22., vasárnap

Irgalmasság, és lelkiismereti szabadság? Felfüggesztenek egy papot az Amoris Laetitia nevében

Az irgalmasság diktatúrája
Hír érkezett az első papról, akit kifejezetten azért függesztett fel a püspöke a papi szolgálat alól, mert kritikus volt a Kasper-Ferenc doktrínával szemben, vagyis a házasságtörésben élők Eucharisztiához járulásával szemben. Alábbiakban a hír és a felfüggesztésről szóló püspöki határozat teljes fordítása köszönhetően az Eucharisztikus Kongresszus oldalnak:

Kolumbiában, Pereira egyházmegyében figyelmeztetett és felfüggesztett egy papot a püspöke kizárólag azért, mert nyilvánosan kritizálta Ferenc pápának a házasságra és a Legszentebb Oltáriszentségre vonatkozó új tanát.  
Luis Alberto Uribe Medina atya az áldozata püspöke, Rigoberto Corredor ijesztő eljárásának.  
A határozat teljes szövege: 
no.1977 HATÁROZAT 2017. január 16. egy pap felfüggesztéséről 
PEREIRA PÜSPÖKE  
Figyelembe véve,  
1. hogy Luis Carlos Uribe atya nyilvánosan és magánúton is kifejezte Ferenc Szentatya doktrinális és pasztorális tanításának az elutasítását, főleg a családra és az Oltáriszentségre vonatkozóan.  
2. hogy ma, 2017. január 16-án Őexcellenciája a püspök behívatta Luis Carlos Uribe Medina atyát, hogy magyarázza meg álláspontját a Szentatya tanítását illetően. Ez, az egyházmegye négy papjának jelenlétében felvett jegyzőkönyv mellékelve van.  
3. hogy Luis Carlos Uribe Medina atya ezen a megbeszélésen kitartott Ferenc Szentatya tanítása elleni álláspontja mellett. Ezért a püspök úr Őexcellenciája és a jelenlévő papok arra a határozott következtetésre jutottak, hogy a fent említett pap leválasztotta magát a pápával és az Egyházzal való közösségről.  
4. hogy az Egyházi Törvénykönyv 1364. Kánonjának 1. paragrafusában ez áll: "a hit aposztatája, eretnek, vagy skizmatikus automatikus kiközösítés alá esik." A 2. paragrafus szerint: "ha a makacsság hosszú ideig tart vagy a botrány súlyossága indokolja, ki lehet egészíteni más büntetéssel, beleértve az egyházi státuszból való elbocsájtást is." Továbbá figyelembe véve a 194. Kánon 1. par. 2. pontját, a fenti papot a törvény erejénél fogva eltávolítjuk az Egyház állományából. Ugyancsak a 751. Kánon így határozza meg a skizmát: "visszautasítja, hogy alávesse magát a pápának, vagy hogy közösséget vállaljon az Egyháznak azon tagjaival, akik a pápa alá vannak rendelve."  
5. hogy 2017. január 2-án Luis Carlos Uribe Medina atya elhagyta a Risaralda-hoz tartozó Pueblo Rico-i Santa Cecília plébániát anélkül, hogy püspökét értesítette volna.  
HATÁROZAT  
ELSŐ CIKKELY:
Luis Carlos Uribe Medina atya fel van függesztve a papi szolgálat alól.  
MÁSODIK CIKKELY:
Luis Carlos Uribe Medina atya el van tiltva attól, hogy terjessze a katolikus hitnek és egyházi iránymutatásnak ellentmondó nézeteit.  
HARMADIK CIKKELY:
A Katolikus Egyház híveit felkérjük, hogy ne kövessék a fenti pap tanítását mindaddig, amíg az nem fogadja el Krisztus helyettesének a tanítását..  
NEGYEDIK CIKKELY:
Arra buzdítjuk a híveket, hogy imádkozzanak Luis Carlos Uribe Medina atyáért, hogy visszatérjen az Egyház egységébe.  
Legyen kihirdetve és végrehajtva.  
kelt Pereira, Risaralda, kétezer tizenhét január tizenhatodik napján.  
+ RIGOBERTO CORREDOR BERMÚDEZ Pereira püspöke 
Alirio Raigosa Castaño atya kancellár  
[Megjegyzés, hogy egyértelmű legyen a határozat: a "tan", aminek a kritizálása miatt a papot felfüggesztették, az Amoris Laetitia-ban kihirdetett, a házasságtörők számára engedélyezett szentáldozáshoz járulás "új tana" volt, amelyet az Adelante la Fe honlapra feltett egyik szentbeszédében kritizált az atya. Mi lenne, ha Ferenc pápára alkalmaznák a fenti kánonokat?]

2017. január 20., péntek

Luther bélyeg a Vatikánban és az ökumenikus imahét igazi értelme

A bélyegek kiadásáért felelős vatikáni hivatal kedden megerősítette a Lifesite-nak, hogy Luther, aki 1517-ben elszakadt az Egyháztól egy postabélyeggel kerül megünneplésre a skizma 500. évfordulóján. A Vatikánnak ezt a valószínűtlennek tűnő döntését - ti. a Vatikánban bélyegekre általában szentek kerülnek és nem kiközösítettek - mégis hihetővé teszi az egyre öncélúbb ökumenisztikus légkör, mely az igazságról tulajdonképpen lemondott, és fő célja az, hogy "jöjjünk ki jól egymással".

A reformáció 500. évfordulóján, noha Luther kiközösítését nem fogják visszavonni (egyelőre nincs az asztalon, és Ferenc pápa kerüli a választ, valahányszor riporterek rákérdeznek), több szimbolikus értékű gesztus is történt a katolikus egyházfő és a Vatikán részéről Luther méltatására. Októberben Ferenc pápa egy ajándékba kapott Luther szobrot vitetett a Vatikánba (korábban már egy sarló-kalapács önkényuralmi jelképre feszített Jézust is a gyűjteményébe helyezett). Nemrégiben pedig a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsa hivatkozott úgy Lutherre, mint az "evangélium tanújára", az ökumenikus imahét (január 15 - 22) alkalmából kiadott dokumentumukban.

A vatikáni Luther bélyeggel is fémjelezhető ökumenikus tendenciákat nehéz logikus összefüggésbe helyezni a hitigazságokkal és a történeti tényekkel. Ha Luthernek igaza volt, akkor térjünk át a hitére, ha pedig tévedett, akkor miért teszünk kicsit úgy, mintha igaza lett volna? Az, hogy valaki 500 éve tévedett, senkit nem tesz tiszteletre méltóvá. Az, hogy mások tisztelnek valakit, aki tévedett, szintén nem teszi tiszteletre méltóvá az illetőt. Azért, hogy "jól kijöjjünk egymással", miért kell az igazságot elhomályosítani? Egyáltalán milyen ökumenizmus építhető úgy, ha az igazság kvázi deklaráltan nem része a projektnek?

Az ökumenikus imahét oktávja eredetileg január 18 és 25 közé esett, vagyis Péter római székfoglalásának és Pál fordulásának a két ünnepe közé. Az ökumenikus imahét kiindulópontja tehát az egység széke, Péter széke, a pápa, és a vége a megtérés, vagyis az elszakadt keresztény testvéreink visszatérte a Péterrel való egységbe. Az ökumenikus imahét kezdő és záró dátumai hagyományosan jelentéssel bírtak, és meghatároztak egy célt. Az új dátumok pedig csak úgy lógnak a levegőben jelentés és cél nélkül, épp úgy mint az, amit ökumenizmus alatt manapság általában értenek: "jöjjünk ki jól egymással"!

2017. január 18., szerda

Málta is elsüllyedt az Amoris háborúban

A két máltai püspök
Pénteken a máltai püspöki kar hivatalos útmutatóban adott engedélyt a házasságtörésben élők áldoztatására. "Ha hiszik, hogy békességben vannak Istennel, nem tagadható meg tőlük az Eucharisztia" - írják Ferenc pápa Amoris Laetitia (AL) buzdítására hivatkozva.

Bár a püspökök még azt is elismerik, hogy az engedély ellentétes II János Pál Familiaris Consortio (FC) útmutatásával, a katekizmussal, és a katolikus hagyomány egyöntetű álláspontjával (ami szerint az áldoztatás csak olyan esetben lehetséges, ha a párnak szándékában állna megszüntetni a kapcsolatot, de az nagyobb károkozással járna - pl. közös gyermekekre -, a pár pedig egyúttal testvéri - szexuális aktusoktól mentes - együttélés mellett kötelezi el magát), de kijelentik, hogy az ilyen párok testvéri együttélése "emberileg lehetetlen", ezért nem tartják szükségesnek annak betartását az áldoztathatósághoz.

A püspökök e hivatalos útmutatását szombaton a Vatikán hírlapja, a L'Osservatore Romano is leközölte. Jóllehet Müller bíboros a Hittani Kongregáció nevében a mai napig nem győzi hangsúlyozni, hogy az AL-nek csak olyan értelmezése lehetséges, ami az FC-vel összhangban van, Ferenc pápa a disszidens útmutatásokkal szemben ezidáig nem emelt kifogást.

2017. január 15., vasárnap

Úszni az árral: Amoris Laetitia és a világiasság csábítása

Csak jelent valamit, hogy az Amoris Laetitia által javasolt hosszadalmas, kimerítő útkeresés elkerülhetetlenül oda vezet, ahova a hitetlen pap emberi okoskodás alapján, a lusta pap meg jobb híján jutna.

Képzeljünk el három katolikus papot, mindegyiket a saját plébániáján:

Phil Lawler
- X atya elvesztette a hitét. Továbbra is lelki vezetőként szolgál, mivel hozzászokott a munkához, és úgy gondolja ezzel segít az embereknek, ezért megteszi a kötelező dolgokat. Vagyis azt gondolja ő segíti az embereket a személyes tanácsadásával és bátorításával. Az ő sajátságos módján szorgalmas és lelkiismeretes: kiszolgáltatja a szentségeket, mert úgy látja, ettől jobban érzik magukat az emberek. Gondolkodásmódja teljesen világias, és így a prédikációi is. A híveknek logikus, józan ésszel is belátható tanácsokat ad.

- Y atya meglehetősen hithű, de szörnyen lusta. Ha megszorongatják, kiáll a hit mellett, de nagyon ritkán szorongatják meg. Úgy értelmezi a papság gyakorlati részét, hogy ott nincs súlyemelés. Csak akkor celebrál Szentmisét, ha szükséges, azt is olyan gyorsan, ahogy csak lehet. A gyóntatás igen ritka a plébániáján, a személyes tanácsadások rövidek. Néha bűntudat kínozza a lelkészi tevékenységének elhanyagolása miatt, de túlteszi magát rajta egyik barátja - Jack Daniels - segítségével.

- Z atya fiatal, energiától duzzad és idealista. Szereti a papi munkáját. Lelkesíti Ferenc pápasága és elszántan követi a pápa iránymutatását. Különösen lelkes az Amoris Laetitiával kapcsolatban, úgy látja ez egy csodálatos lehetőség, hogy visszahozza az eltávolodott katolikusokat az egyházbeli aktív részvételhez.

Most képzeljünk el egy katolikus hívőt, Gipsz Jakabot, aki fiatalkorában házasodott, amikor nem igazán vette komolyan hitét. A házasság szétesett, és egy közös megegyezéses válásban végződött. Végül találkozott egy másik nővel, és – mivel még mindig távol volt az Egyháztól – egy állami ceremónia keretében elvette feleségül. Gyermekeik születnek, akik a helyi katolikus iskolába járnak. Mostanában fedezi fel újra a hitét. Olvasott az Amoris Laetitiáról, és azon gondolkozik, hogy talán egy nap újra Szentáldozáshoz járulhat. Egyik szombat délután úgy dönt, hogy beszél a plébánosával.

Nézzük, hogy miként játszódna le, ha Gipsz úr plébánosa egyike a fent bemutatott három papnak.

- X atya bátorítaná, hogy járuljon Szentáldozáshoz. Biztosan jobban érezné magát tőle, és X atyának ez ami fontos. Emlékezzünk, hogy X atya nem hiszi az Egyház tanítását a házasságról, sem pedig az Eucharisztiáról. Neki ez az egyetlen logikus válasz Gipsz úr kérdésére.

- Y atya is valószínűleg áldozásra bátorítaná – nem azért, mert ezt gondolja a helyes válasznak, hanem mert a másik választ igazán hosszú lenne elmagyarázni. A meccs 20 perc múlva kezdődik és Y atya a gyóntatószék helyett a kényelmes foteljében szeretne ülni még a kezdőrúgás előtt.

- Z atya Ferenc pápa iránymutatása alapján mélyre hatoló beszélgetések hosszú sorozatát vinné végig. Feltárná az első házasság sikertelenségét, segítene Jakabnak, hogy tudomásul vegye hibáit a házasságban, beszélne az új kapcsolata és gyerekei felé való elköteleződés szükségességéről, majd végül – ugye nem tévedek? – Z atya is bátorítaná Gipsz Jakabot, hogy járuljon Szentáldozáshoz.

Lehet véletlen egybeesés hogy az Amoris Laetitia által lelkesített idealista pap, végülis ugyanazt teszi, mint a hitetlen és a gyarló pap tett volna? Nincs kérdés, hogy a végeredmény– akár X, Y vagy Z atya által lett engedélyezve – a széles publikum elismerését hozza. De csak jelent valamit, hogy az Amoris Laetitia által javasolt hosszadalmas, kimerítő útkeresés elkerülhetetlenül oda vezet, ahova a hitetlen pap emberi okoskodás, a lusta pap meg jobb híján jutna.

Forrás: Catholic Culture, Phil Lawler

2017. január 14., szombat

Nem szabad „a pápát rákényszeríteni, hogy mondjon igent vagy nemet"? „Mi a baj önökkel, bíborosokkal?" "A hit veszélyben van!" "Csak aki vak, tagadhatná."

Az újraházasodottak áldozását megengedni látszó Amoris Laetitia (AL) és az eme félreérthetőség miatt Ferenc pápát nyilvánosan tisztázásra kérő négy bíboros (dubia) ügyében érdekes fordulatnak számít, hogy Gerhard Ludwig Müller bíboros, a doktrínális ügyek legfőbb felelőse, "károsnak" nevezte a 4 bíboros által aláírt dubia nyilvánosságra hozatalát, noha tartalmilag december elsején még egyetérteni látszott a kérdéseket feltevőkkel. 

Az Amoris Laetitia értelmezésével kapcsolatban Müller bíboros kicsit több, mint egy hónapja azt hangsúlyozta, hogy "a dokumentumot (AL) nem szabad oly módon értelmezni, mintha korábbi pápák állításai és a Hittani Kongregáció korábbi állásfoglalásai nem volnának már érvényesek". Vagyis az Amoris Laetitia, még ha önmagában vehető is úgy, mintha a házasságtörés immár ne volna súlyos bűn, így az olykor lehetne erkölcsös választás az embernek (Kasper javaslat = erkölcsös házasságtörés), korábbi világosabban megfogalmazott egyházi tanítások értelmében ez még sincs így. Az Amoris Laetitia helyes (hagyományba illesztett) értelmezése nem enged teret az erkölcsös házasságtörések elméletének a bíboros szerint.

Január 8-i interjújában Müller bíboros kritikát fogalmazott meg a dubiát közzétevő 4 bíborossal kapcsolatban: „Mindenkinek, a Katolikus Egyház bíborosainak pedig különösen joga van levelet írni a pápának. Mindazonáltal, ami megdöbbentett engem, az az volt, hogy a levelet nyilvánosságra hozták, ezzel próbálták a pápát rákényszeríteni, hogy mondjon igent vagy nemet. Ez nem tetszik nekem.” [...] „Kárt okoz az Egyháznak, ha nyilvánosan beszéljük meg ezeket a dolgokat. Az Amoris Laetitia nagyonis világosan fogalmaz doktrinális szempontból, beleolvasható Jézus minden tanítása a házasságról, illetve az Egyház kétezer éves történetének minden tanítása.” [...] „Jelen esetben nem lehetséges a pápa helyreigazítása, mivel nincs veszélyben a hit”. (Magyar Kurír fordítása).

Világosnak látszik, hogy Müller bíboros nem helyesli a pápát kényszerlépés helyzetébe hozó dubia nyilvánosságra hozatalát, mivel szerinte "a hit nincs veszélyben"; ugyanebből az okból kifolyólag a pápa "testvéri helyreigazítását" is lehetetlennek mondja. Ezekre visszatérünk majd később. Előbb azonban fontos észrevenni, hogy a Hittani Kongregáció Prefektusa nem gondolja, hogy az újraházasodottak áldozhatnának, nem gondolja, hogy az AL ezt megengedi, mivel ő az AL-t Jézus szavai és a kétezer éves hagyomány alapján értelmezi és nem önmagában. Müller bíboros még korábban "körmönfont eretnekségnek" nevezte a Kasper javaslatot. Minden jel arra mutat, hogy ezzel kapcsolatban nem változtatta meg véleményét. Müller bíboros tehát kritikus a dubia nyilvánosságra hozatalával kapcsolatban, miközben egyetért tartalmilag a dubiával.

Burke bíboros, a dubia egyik szerzője, egy még korábban felvett, ám csak január 9-én publikált interjúban,  egyetért Müller bíborossal abban, hogy (1) az AL-t az Egyház eddigi tanításának fényében kell értelmezni, és ennek alapján nem lehetséges házasságtörésben élő személyeket szentségekhez engedni; (2) Az AL nem tartalmaz az Egyház tanításával ellentétes kijelentéseket, csak olyanokat, amelyek önmagukban szabad értelmezést hagynak, és amelyek értelmezéséhez ezért az Egyház eddigi tanításához kell nyúlni. 

Müller és Burke bíborosok tehát egyetértenek abban, hogy korrekciót az AL maga nem igényel, azonban eltér a véleményük abban, hogy korrekcióra van-e szükség az AL téves értelmezéseivel kapcsolatban. Müller bíboros szerint "nincs veszélyben a hit”, ezért a pápát kényszerlépés helyzetébe hozó nyilvános igen/nem kérdések és a kilátásba helyezett "hivatalos helyreigazítás" károsak. Burke bíboros ezzel ellentétben azt látja, hogy a hit veszélyben van elsősorban azért, mert mindenki másképp értelmezi az AL-t, aminek pedig világosnak kellene lennie. Burke és a többi bíborosok kérdései ezt a világosságot szolgálnák a párbeszéd és a szinodalitás jegyében, de Ferenc pápa mégsem válaszolt eddig a dubiákra - sem magánlevélben, sem nyilvánosan. 

A kérdésre, hogy a bíborosok miért publikálták a dubiát, ha egyszer a pápa úgy döntött, hogy nem válaszol rá, Burke bíboros ezt a választ adja: "...többen azt mondták nekem: 'Nos, miért tették közzé ezeket a dubio-kat? Ő a pápa. Megelégedettnek kellett volna lenniük.' De nem, ez nem elegendő, mert mindenhol, ahová megyek - és jelenleg rengeteget utazom - mindenhol, ahová megyek az emberek azt mondják: 'Mi a baj önökkel, bíborosokkal? Itt vannak ezek a súlyos kérdések, és önök mégis csendben maradnak. Nem mondanak semmit.' És igazuk van. Ha csendben maradnánk, az minden bizonnyal azt a benyomást keltené a hívekben, hogy minden rendben van, pedig nincs minden rendben."

Burke bíboros szerint, a jelen helyzet súlyosságát megítélve, Müller bíborossal ellentétben, igenis lehetséges a pápát igen/nem kérdésekkel szembesíteni (ez maga a dubia kánonjogi műfaja). Miért is ne lehetne, hiszen a pápák elsődleges feladata, hogy Krisztus nyájának világossá tegye az üdvösségre vezető utat, és manapság nem mondhatjuk Müller bíborossal együtt, hogy "a hit nincs veszélyben".

A tisztázás elmaradása Burke bíboros szerint "pusztító" lenne, mert mint mondja, látván ahogy az AL-t egyes helyeken alkalmazni kezdték (az USA-beli San Diego egyházmegyét hozza konkrét példának) a mostani állapot folytatódása az Egyház házasságról szóló tanításának végét jelentené.

Burke bíboros az interjúban kimondja azt is, hogy Ferenc pápa nem követett el formális eretnekséget, mivel szerinte az AL rosszul értelmezett passzusaival Ferenc pápának nem állt szándékában tévtanítást közölni. Arra viszont, hogy a passzusok materiális (tartalmukban) eretnekséget megvalósítanak-e, nem tud/nem akar/egymagában nem tiszte válaszolni, hanem válaszképp azt mondja: nagy szükség lenne a tisztázásukra.

Burke bíboros egy újabb január 9-i interjúban, amiben már Müller bíboros szavaira is reflektál leszögezi: "Nincs szó a pápának adott ultimátumról, de szükséges megerősítenünk: a hit veszélyben van!", amihez hozzátette: "A zavar az Egyházban szemmel látható. Világosságra van szükség." A dubia jószándékú vészjelzés az Egyház bíborosaitól az Egyház pápája felé.

Mint az köztudott a dubiát aláíró négy bíborost más bíborosok és papok eretneknek, skizmatikusnak és a pápa ellenségeinek titulálták, valamint szó esett a bíborosi címük elvesztéséről is. Ezekre a jelzőkre és fenyegetésekre Burke bíboros azt válaszolta, hogy aki az igazság oldalán áll, az nem lehet skizmatikus, és hogy ő inkább az Úr ítéletétől tart, amennyiben elmulasztaná bíborosi kötelességét, hogy a hitet védelmezze, mintsem attól, hogy megfosztják bíborosi címétől: "Erre nincs időm gondolni".

Az NCR egy megbízható forrása szerint a Müller bíboros által vezetett Hittani Kongregáció számos módosító javaslatot terjesztett be az AL szövegével kapcsolatban még a pápai dokumentum megjelenése előtt, melyek közül egyet sem fogadtak el. Továbbá tudvalevő az is, hogy az AL megjelenése előtt jelentős számú püspöki konferencia és 30 bíboros is jelezték a pápa felé, hogy az AL gyengíteni fogja három alapvető szentségét az Egyháznak: az Eucharisztiát, a házasságot és a gyónást. Ők ugyanúgy nem kaptak választ a pápától, mint a dubia 4 bíborosa. 

Carlo Caffarra, egy másik dubi aláíró bíboros (valószínűsíthetően ő a dubia szerzője) szerint "csak aki vak tagadhatná, hogy nagy zavar van az Egyházban".

2017. január 8., vasárnap

Dél-afrikai bíboros: az Amoris Laetitia megengedi a poligamisták áldozását?

A dél-afrikai Wilfrid Napier bíboros azt kérdezi, hogy Ferenc pápa Amoris Laetitia (AL) című buzdítása vajon nem vezet-e logikusan oda, hogy mostantól a poligámiában élők is Szentáldozáshoz járulhatnak.

A pápai dokumentumra utalva a bíboros ezt kérdezte a twitteren:
"Ha a szabálytalan helyzetekben lévő nyugati embereknek meg van engedve, hogy Eucharisztiához járuljanak, akkor mi mondjuk azt a többnejűeknek és más "szabálytalanoknak", hogy ők is jöhetnek? "
  

Az AL-ben megfogalmazott Kasper-Ferenc javaslat értelmében az "újraházasodott" hívek a házasságtörő életállapotuk ellenére is Oltáriszentséghez járulhatnak, noha Jézus és az Egyház a házasság szentségét és felbonthatatlanságát tanítják, vagyis a katolikus tanítás kizárni látszik a Kasper-Ferenc javaslatot.

A Kasper-Ferenc javaslat támogatói nem tudnak magyarázattal szolgálni arra, hogy az elvált újraházasodottak miért különlegesek a többi szabálytalan helyzetben élő párral ellentétben. Ha az újraházasodottak helyzete olyan, hogy alkalmas az Oltáriszentség vételére, akkor a sima együttélésben, vagy poligámiában, vagy homoszexuális kapcsolatban élő párok helyzete miért nem az? Az Egyház tanítása alapján a felsorolt esetek mindegyikében az Eucharisztiához való járulás elsődleges akadálya az érvényes házasságon kívüli szexuális életben való kitartás, ami természetesen megvalósul az újraházasodottak esetében is.

Wilfrid Napier bíboros, aki maga is része volt a családszinódusok vezetőségének, korábban erős kritikát fogalmazott meg azok kollegialitásával és transzparenciájával kapcsolatban. Az újraházasodottak Szentáldozásának kérdésével kapcsolatban egy a dél-afrikai bíboros által is aláírt levélben, melyet a Szentatyának címeztek 2015-ben, ez áll: 
Végül és talán legsürgetőbben, némely atyák azzal kapcsolatban fejezték ki aggodalmukat, hogy a szinódus, melynek pasztorális célja az, hogy megerősítse a házasság és a család méltóságát, dominálva lesz azon teológiai/tanításbéli kérdés által, hogy az elváltak és polgárilag újraházasodottak Eucharisztiához járulhatnak-e? Ha ez bekövetkezik, az óhatatlanul további, még fundamentálisabb kérdéseket vet fel, azzal kapcsolatban, hogy az Egyház a jövőben hogyan értelmezi és alkalmazza Isten Igéjét, a tanításait és a gyakorlatait egy változó kultúrában. A liberális protestáns egyházak modern időkben megfigyelhető összeomlása, melyet felgyorsított az, hogy elhagyták a keresztény hitnek és gyakorlatnak kulcsfontosságú elemeit a pasztorális adaptáció nevében, nagy óvatosságra int minket a saját szinódusi ügyeinkben.