2017. január 8., vasárnap

Dél-afrikai bíboros: az Amoris Laetitia megengedi a poligamisták áldozását?

A dél-afrikai Wilfrid Napier bíboros azt kérdezi, hogy Ferenc pápa Amoris Laetitia (AL) című buzdítása vajon nem vezet-e logikusan oda, hogy mostantól a poligámiában élők is Szentáldozáshoz járulhatnak.

A pápai dokumentumra utalva a bíboros ezt kérdezte a twitteren:
"Ha a szabálytalan helyzetekben lévő nyugati embereknek meg van engedve, hogy Eucharisztiához járuljanak, akkor mi mondjuk azt a többnejűeknek és más "szabálytalanoknak", hogy ők is jöhetnek? "
  

Az AL-ben megfogalmazott Kasper-Ferenc javaslat értelmében az "újraházasodott" hívek a házasságtörő életállapotuk ellenére is Oltáriszentséghez járulhatnak, noha Jézus és az Egyház a házasság szentségét és felbonthatatlanságát tanítják, vagyis a katolikus tanítás kizárni látszik a Kasper-Ferenc javaslatot.

A Kasper-Ferenc javaslat támogatói nem tudnak magyarázattal szolgálni arra, hogy az elvált újraházasodottak miért különlegesek a többi szabálytalan helyzetben élő párral ellentétben. Ha az újraházasodottak helyzete olyan, hogy alkalmas az Oltáriszentség vételére, akkor a sima együttélésben, vagy poligámiában, vagy homoszexuális kapcsolatban élő párok helyzete miért nem az? Az Egyház tanítása alapján a felsorolt esetek mindegyikében az Eucharisztiához való járulás elsődleges akadálya az érvényes házasságon kívüli szexuális életben való kitartás, ami természetesen megvalósul az újraházasodottak esetében is.

Wilfrid Napier bíboros, aki maga is része volt a családszinódusok vezetőségének, korábban erős kritikát fogalmazott meg azok kollegialitásával és transzparenciájával kapcsolatban. Az újraházasodottak Szentáldozásának kérdésével kapcsolatban egy a dél-afrikai bíboros által is aláírt levélben, melyet a Szentatyának címeztek 2015-ben, ez áll: 
Végül és talán legsürgetőbben, némely atyák azzal kapcsolatban fejezték ki aggodalmukat, hogy a szinódus, melynek pasztorális célja az, hogy megerősítse a házasság és a család méltóságát, dominálva lesz azon teológiai/tanításbéli kérdés által, hogy az elváltak és polgárilag újraházasodottak Eucharisztiához járulhatnak-e? Ha ez bekövetkezik, az óhatatlanul további, még fundamentálisabb kérdéseket vet fel, azzal kapcsolatban, hogy az Egyház a jövőben hogyan értelmezi és alkalmazza Isten Igéjét, a tanításait és a gyakorlatait egy változó kultúrában. A liberális protestáns egyházak modern időkben megfigyelhető összeomlása, melyet felgyorsított az, hogy elhagyták a keresztény hitnek és gyakorlatnak kulcsfontosságú elemeit a pasztorális adaptáció nevében, nagy óvatosságra int minket a saját szinódusi ügyeinkben.

Nincsenek megjegyzések: